Jób könyve
Jób könyve, 22. rész
Felele pedig a Témánból Való Elifáz, és monda:
Az Istennek Használ-é az ember? Sõt Önmagának Használ az okos!
Gyönyörûségére van-é az a Mindenhatónak, ha te igaz vagy; avagy nyereség-é, hogy feddhetetlenûl Jársz?
A te isteni félelmedért fedd-é téged, és azért perel-é veled?
Avagy nem sok-é a te Gonoszságod, és nem véghetetlen-é a te Hamisságod?
Hiszen Zálogot vettél a te Atyádfiától méltatlanul, és a szegényeket Mezítelenekké tetted.
Az eltikkadtnak vizet sem Adtál inni, és az éhezõtõl megtagadtad a kenyeret.
A ki hatalmas volt, azé vala az Ország, és a ki nagytekintélyû volt, az lakik vala rajta.
Az özvegyeket üres kézzel Bocsátottad el, és az árváknak karjai eltörettek.
Azért vett körûl téged a veszedelem, és rettegtet téged hirtelen Való rettegés;
Avagy a setétség, hogy ne Láthass, és a vizek árja, a mely Elborít!
Hát nem olyan magas-é Isten, mint az egek? És Lásd, a csillagok is ott fent mily igen magasak!
És mégis azt mondod: Mit tud az Isten; Megítélheti-é, a mi a Homály mögött van?
Sürû felhõk leplezik el õt és nem Lát, és az ég körületén Jár.
Az õsvilág ösvényét követed-é, a melyen az álnok emberek Jártak;
A kik idõnap elõtt ragadtattak el, és alapjokat elmosta a Víz?!
A kik azt Mondják vala Istennek: Távozzál el tõlünk! És mit cselekedék velök a Mindenható?
Õ pedig megtöltötte Házaikat Jóval. De az istentelenek Tanácsa Távol legyen tõlem.
Látják ezt az igazak és örülnek ra jta, az ártatlan pedig Csúfolja õket:
Valósággal Kigyomláltatott a mi ellenségünk, és az õ maradékjokat tûz emészti meg!
Bízd csak azért magadat õ Reá és légy békességben: ezekbõl Jó Származik Reád.
Végy csak Oktatást az õ Szájából, és vésd Szívedbe az õ beszédeit!
Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, Megépíttetel, és az álnokságot Távol ûzöd a te Sátorodtól.
Vesd a porba a nemes érczet, és a patakok Kavicsába az ofiri aranyat:
És akkor a Mindenható lesz a te nemes érczed és a te Ragyogó ezüstöd.
Bizony akkor a Mindenhatóban gyönyörködöl, és a te arczodat Istenhez emeled.
Hozzá könyörögsz és meghallgat téged, és lefizeted Fogadásaidat.
Mihelyt valamit elgondolsz, sikerûl az néked, és a te utaidon Világosság fénylik.
Hogyha Megaláznak, Felmagasztalásnak mondod azt, és õ az Alázatost megtartja.
Megszabadítja a nem ártatlant is, és pedig a te kezeidnek Tisztaságáért szabadul meg az.
