Jób könyve
Jób könyve, 26. rész
Jób pedig felele, és monda:
Bezzeg Jól Segítettél a tehetetlenen, Meggyámolítottad az erõtelen kart!
Bezzeg Jó Tanácsot Adtál a tudatlannak, és sok értelmet Tanusítottál!
Kivel beszélgettél, és kinek a lelke jött ki belõled?
A halottak is megremegnek tõle, a vizek alatt levõk és azok Lakói is.
Az Alvilág Mezítelen elõtte, és eltakaratlan a holtak Országa.
Õ terjeszti ki északot az üresség fölé, és függeszti föl a földet a semmiség fölé.
Õ köti össze felhõibe a vizeket úgy, hogy a felhõ alattok meg nem hasad.
Õ rejti el Királyi székének Színét, felhõjét fölibe Terítvén.
Õ szab Határt a Víz Színe fölé-a Világosságnak és setétségnek elvégzõdéséig.
Az egek oszlopai megrendülnek, és düledeznek fenyegetéseitõl.
Erejével felriasztja a tengert, és bölcseségével megtöri Ráhábot.
Lehelletével Megékesíti az eget, keze átdöfi a Futó Kígyót.
Ímé, ezek az õ útainak részei, de mily kicsiny rész az, a mit meghallunk Abból! Ám az õ Hatalmának mennydörgését ki érthetné meg?