Jób könyve
Jób könyve, 3. rész
Ezután Megnyitá Jób az õ Száját, és Megátkozá az õ Napját.
És Szóla Jób, és monda:
Veszszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt Mondták: Fiú fogantatott.
Az a nap legyen sötétség, ne törõdjék azzal az Isten onnét felûl, és Világosság ne fényljék azon.
Tartsa azt fogva sötétség és a Halál árnyéka; a felhõ lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé.
Az az éjszaka! Sûrû sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendõnek napjaihoz, ne Számláltassék a Hónapokhoz.
Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon.
Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik Bátrak felingerelni a Leviathánt.
Sötétüljenek el az õ estvéjének csillagai; Várja a Világosságot, de az ne legyen, és ne Lássa a hajnalnak Pirját!
Mert nem Zárta be az én Anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elõl a Nyomorúságot.
Mért is nem haltam meg Fogantatásomkor; miért is ki nem multam, mihelyt megszülettem?
Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlõkre, hogy szopjam?!
Mert most feküdném és Nyugodnám, Aludnám és akkor nyugton pihenhetnék-
Királyokkal és az Ország Tanácsosaival, a kik magoknak kõhalmokat Építenek;
Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg Házaikat.
Vagy mért nem lettem olyan, mint az Elásott, idétlen gyermek, mint a Világosságot sem Látott kisdedek?
Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstõl, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt.
A foglyok ott mind megnyugosznak, nem Hallják a Szorongatónak Szavát.
Kicsiny és nagy ott egyenlõ, és a szolga az õ Urától szabad.
Mért is ad Isten a nyomorultnak Világosságot, és életet a keseredett Szívûeknek?
A kik a Halált Várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset.
A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor Megtalálják a Koporsót.
A Férfiúnak, a ki útvesztõbe jutott, és a kit az Isten Bekerített köröskörûl.
Mert kenyerem Gyanánt van az én Fohászkodásom, és Sóhajtásaim ömölnek, mint habok.
Mert a mitõl remegve remegtem, az jöve Reám, és a mitõl rettegtem, az esék rajtam.
Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert Nyomorúság Támadt Reám.
