Jób könyve
Jób könyve, 32. rész
Miután ez a Három ember megszünt vala felelni Jóbnak, mivel õ igaz vala önmaga elõtt:
Haragra gerjede Elihu, a Barakeél fia, a ki Búztól Való vala, a Rám nemzetségébõl. Jób ellen gerjedt föl haragja, mivel igazabbnak tartotta Magát Istennél.
De felgerjedt haragja az õ Három Barátja ellen is, mivelhogy nem Találják vala el a feleletet, mégis Kárhoztatják vala Jóbot.
Elihu azonban Várakozott a Jóbbal Való beszéddel, mert amazok öregebbek Valának õ Nála.
De mikor Látta Elihu, hogy nincs felelet a Három Férfiú Szájában, akkor gerjede föl az õ haragja.
És felele a Búztól Való Elihu, Barakeél fia, és monda: Napjaimra nézve én még csekély vagyok, ti pedig élemedett emberek, azért Tartózkodtam és féltem tudatni veletek véleményemet.
Gondoltam: Hadd Szóljanak a napok; és hadd hirdessen bölcseséget az évek Sokasága!
Pedig a lélek az az emberben és a Mindenható lehellése, a mi értelmet ad néki!
Nem a nagyok a bölcsek, és nem a vének értik az ítéletet.
Azt mondom azért: Hallgass Reám, hadd tudassam én is véleményemet!
Ímé, én végig Vártam beszédeiteket, figyeltem, a Míg okoskodtatok, a Míg szavakat keresgéltetek.
Igen ügyeltem Reátok és ímé, Jóbot egyikõtök sem Czáfolá meg, sem beszédére meg nem felelt.
Ne Mondjátok azt: Bölcseségre Találtunk, Isten gyõzheti meg õt és nem ember!
Mivel én ellenem nem intézett beszédet, nem is a ti beszédeitekkel Válaszolok Hát néki.
Megzavarodának és nem feleltek többé; kifogyott belõlök a Szó.
Vártam, de nem Szóltak, csak álltak és nem feleltek többé.
Hadd feleljek Hát én is magamért, hadd tudassam én is véleményemet!
Mert tele vagyok beszéddel; unszolgat engem a bennem levõ lélek.
Ímé, bensõm olyan, mint az új bor, a melynek Nyílása nincsen; miként az új tömlõk, csaknem szétszakad.
Szólok Tehát, hogy levegõhöz jussak; felnyitom ajkaimat, és felelek.
Nem leszek Személyválogató senki Iránt; nem hizelkedem egy embernek sem;
Mert én hizelkedni nem tudok; könnyen Elszólíthatna engem a teremtõm!
