Jób könyve
Jób könyve, 34. rész
És Szóla Elihu, és monda:
Halljátok meg bölcsek az én szavaimat, és ti Tudósok Hajtsátok Hozzám füleiteket!
Mert a fül Próbálja meg a Szót, mint az íny Kóstolja meg az ételt.
Keressük csak magunk az Igazságot, értsük meg magunk között, mi a Jó?
Mert Jób azt Mondá: Igaz vagyok, de Isten megtagadja Igazságomat.
Igazságom ellenére kell hazugnak lennem; Halálos Nyíl Talált Hibám nélkûl!
Melyik ember olyan, mint Jób, a ki iszsza a Csúfolást, mint a vizet.
És egy Társaságban forog a gonosztevõkkel, és az istentelen emberekkel Jár!
Mert azt mondja: Nem Használ az az embernek, ha Istennel békességben él.
Azért, ti Tudós emberek, hallgassatok meg engem! Távol legyen Istentõl a Gonoszság, és a Mindenhatótól az álnokság!
Sõt Inkább, a mint cselekszik az ember, úgy fizet néki, és kiki az õ útja szerint Találja meg, a mit keres.
Bizonyára az Isten nem cselekszik Gonoszságot, a Mindenható el nem Ferdíti az Igazságot!
Kicsoda Bízta Reá a földet és ki rendezte az egész Világot?
Ha csak õ Magára volna gondja, lelkét és lehellését Magához Vonná:
Elhervadna együtt minden test és az ember visszatérne a porba.
Ha Tehát van eszed, halld meg ezt, és a te füledet hajtsd az én beszédeimnek Szavára!
Vajjon, a ki gyûlöli az Igazságot, Kormányozhat-é? Avagy az Ellenállhatatlan igazat Kárhoztathatod-é?
A ki azt mondja a Királynak: Te Semmirevaló! És a fõembereknek: Te gonosztevõ!
A ki nem nézi a fejedelmek személyét és a gazdagot a szegénynek fölibe nem helyezteti; mert mindn Yájan az õ kezének Munkája.
Egy pillanat alatt meghalnak; éjfélkor felriadnak a népek és elenyésznek, a hatalmas is eltünik kéz nélkûl!
Mert õ szemmel tartja mindenkinek útját, és minden lépését Jól Látja.
Nincs setétség és nincs a Halálnak árnyéka, a hova elrejtõzhessék a gonosztevõ;
Mert nem Sokáig kell szemmel tartania az embert, hogy az Isten elé kerüljön ítéletre!
Megrontja a hatalmasokat Vizsgálat nélkûl, és Másokat állít helyökbe.
Ekképen felismeri cselekedeteiket, és éjjel is ellenök fordul és szétmorzsoltatnak.
Gonosztevõk Gyanánt tapodja meg õket olyan helyen, a hol Látják.
A kik azért Távoztak el, és azért nem gondoltak egyetlen útjával sem,
Hogy a szegény Kiáltását Hozzájok juttatja, és õ a nyomorultak Kiáltását meghallja.
Ha õ nyugalmat ád, ki Kárhoztatja õt? Ha elrejti Arczát, ki Láthatja meg azt? Akár nép elõl, Akár ember elõl, Egyaránt;
Hogy Képmutató ember ne uralkodjék, és ne legyen tõre a népnek.
Bizony az Istenhez így Való Szólani: Elszenvedem, nem leszek rossz többé;
A mit át nem Látok, arra te Taníts meg engemet; ha Gonoszságot cselekedtem, többet nem teszem!
Avagy te szerinted fizessen-é csak azért, mert ezt megveted, és hogy te szabd meg és nem én? Nos, mit tudsz? Mondd!
Az okos emberek azt Mondják majd nékem, és a bölcs Férfiú, a ki Reám hallgat:
Jób tudatlanul Szól, és szavai Megfontolás nélkûl Valók.
Óh, Bárcsak Megpróbáltatnék Jób mind végiglen, a miért úgy felel, mint az álnok emberek!
Mert vétkét Gonoszsággal tetézi, csapkod közöttünk, és Isten ellen Szószátyárkodik.
