Jób könyve

És felele a Témáni Elifáz, és monda:

Ha Szólni Próbálunk Hozzád, zokon veszed-é? De Hát ki Bírná türtõztetni Magát e beszédben?

Ímé sokakat Oktattál, és a Megfáradott kezeket Megerõsítetted;

A Tántorgót a te beszédeid Fentartották, és a reszketõ térdeket Megerõsítetted;

Most, hogy Rád jött a sor, zokon veszed; hogy téged ért a baj, elrettensz!

Nem bizodalmad-é a te istenfélelmed, s nem reménységed-é utaidnak becsületessége?

Emlékezzél, kérlek, ki az, a ki elveszett ártatlanul, és hol töröltettek el az igazak?

A mint én Láttam, a kik Hamisságot Szántanak és Gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak.

Az Istennek lehelletétõl elvesznek, az õ Haragjának szelétõl elpusztulnak.

Az Oroszlán Ordítása, a Sakál üvöltése, és az Oroszlán-kölykök fogai megsemmisülnek.

Az agg Oroszlán elvész, ha nincs martaléka, a nõstény Oroszlán kölykei elszélednek.

Szó Lopódzék Hozzám, s valami nesz üté meg Abból fülemet.

Éjjeli Látásokon Való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket,

Félelem Szálla Rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat.

Valami szellem suhant el elõttem, s testemnek szõre Felborzolódék.

Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim elõtt, mély csend, és ilyen Szót hallék:

Ímé az õ Szolgáiban sem Bízhatik és az õ angyalaiban is Talál Hibát:

Mennyivel Inkább a Sárházak lakosaiban, a kiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben Szétnyomhatók a Molynál?

Reggeltõl estig gyötrõdnek, s a nélkûl, hogy észrevennék, elvesznek örökre.

Ha Kiszakíttatik belõlök Sátoruk kötele, nem halnak-é meg, és pedig bölcseség nélkûl?