Jób könyve

Ekkor Szóla az Úr Jóbnak a Forgószélbõl, és monda:

Nosza! övezd fel, mint férfi, derekadat; én kérdezlek, te pedig Taníts engem!

Avagy semmivé teheted-é te az én Igazságomat; Kárhoztathatsz-é te engem azért, hogy te igaz légy?

És van-é ugyanolyan karod, mint az Istennek, mennydörgõ hangon Szólasz-é, mint õ?

Ékesítsd csak fel magadat fénynyel és Méltósággal; Ruházd fel magadat dicsõséggel és fenséggel!

Öntsd ki haragodnak tüzét, és Láss meg minden kevélyt és Alázd meg õket!

Láss meg minden kevélyt és törd meg õket, és a gonoszokat az õ helyükön tipord le!

Rejtsd el õket együvé a porba, Orczájukat kösd be mélységes sötéttel:

Akkor én is Dicsõítlek, hogy megtartott téged a te jobbkezed!

Nézd csak a Behemótot, a melyet én teremtettem, a miként téged is; fûvel él, mint az ökör!

Nézd csak az erejét az õ ágyékában, és az õ erõsségét Hasának izmaiban!

Kiegyenesíti Farkát, mint valami czédrust, Lágyékának inai Egymásba Fonódnak.

Csontjai érczcsövek, Lábszárai, mint a vasrudak.

Az Isten Alkotásainak remeke ez; az õ teremtõje adta meg néki fegyverét.

Mert füvet teremnek Számára a hegyek, és a mezõ minden vadja ott Játszadozik.

Lótuszfák alatt heverész, a Nádak és mocsarak Búvóhelyein.

Befedezi õt a Lótuszfák árnyéka, és körûlveszik õt a folyami Fûzfák.

Ha árad is a Folyó, nem siet; bizton van, ha Szájához a Jordán csapna is.

Megfoghatják-é õt szemei Láttára, vagy átfúrhatják-é az Orrát tõrökkel?!

Húzhatsz-é Gúzst az Orrába, az állát szigonynyal átfurhatod-é?

Vajjon Járul-é elödbe sok könyörgéssel, avagy Szól-é Hozzád sima beszédekkel?

Vajjon frigyet köt-é veled, hogy fogadd õt örökös Szolgádul?

Játszhatol-é vele, miként egy Madárral; gyermekeid kedvéért megkötözheted-é?

Alkudozhatnak-é felette a Társak, vagy a Kalmárok közt Feloszthatják-é azt?

Tele rakhatod-é Nyársakkal a bõrét, avagy szigonynyal a fejét?

Vesd Rá a kezedet, de megemlékezzél, hogy a harczot nem ismételed.

Ímé, az õ reménykedése Csalárd; puszta Látása is Halálra ijeszt!