Jób könyve
Jób könyve, 5. rész
Kiálts csak! Van-é, a ki felelne néked? A szentek közûl melyikhez fordulsz?
Mert a bolondot Bosszúság öli meg, az együgyût pedig Buzgóság veszti el.
Láttam, hogy egy bolond gyökerezni kezdett, de nagy hamar Megátkoztam szép Hajlékát.
Fiai messze estek a Szabadulástól: a kapuban megrontatnak, mert nincs, a ki kimentse õket.
A mit learatnak néki, az éhezõ eszi meg, a Töviskerítésbõl is elviszi azt, kincseiket tõrvetõk nyelik el.
Mert nem Porból Támad a veszedelem s nem földbõl sarjad a Nyomorúság!
Hanem Nyomorúságra születik az ember, a mint felfelé Szállnak a Parázs Szikrái.
Azért én a Mindenhatóhoz Folyamodnám, az Istenre Bíznám ügyemet.
A ki nagy, végére mehetetlen dolgokat mûvel, és Csudákat, a miknek Száma nincsen.
A ki esõt ad a földnek Színére, és a mezõkre vizet Bocsát.
Hogy az Alázatosokat felmagasztalja, és a Gyászolókat Szabadulással Vidámítsa.
A ki semmivé teszik a Csalárdok gondolatait, hogy Szándékukat kezeik véghez ne vihessék.
A ki megfogja a bölcseket az õ Csalárdságukban, és a hamisak Tanácsát Hiábavalóvá teszi.
Nappal sötétségre bukkannak, és délben is tapogatva Járnak, mint éjszaka.
A ki Megszabadítja a fegyvertõl, az õ Szájoktól, és az erõsnek kezébõl a szegényt;
Hogy legyen reménysége a szegénynek, és a Hamisság befogja az õ Száját.
Ímé, boldog ember az, a kit az Isten Megdorgál; azért a Mindenhatónak büntetését meg ne Utáljad!
Mert õ megsebez, de be is kötöz, Összezúz, de kezei meg is Gyógyítanak.
Hat Bajodból Megszabadít, és a hetedikben sem illet a veszedelem téged.
Az éhinségben megment téged a Haláltól, és a Háborúban a fegyveres kezektõl.
A nyelvek ostora elõl rejtve leszel, és nem kell félned, hogy a Pusztulás Rád következik.
A Pusztulást és Drágaságot neveted, és a Fenevadaktól sem félsz.
Mert a mezõn Való kövekkel is frigyed lesz, és a mezei vad is békességben lesz veled.
Majd megtudod, hogy békességben lesz a te Sátorod, s ha Megvizsgálod a te hajlékodat, nem Találsz benne Hiányt.
Majd megtudod, hogy a te magod megszaporodik, és a te sarjadékod, mint a mezõn a fû.
Érett korban térsz a Koporsóba, a mint a maga idején Takaríttatik be a learatott gabona.
Ímé ezt kutattuk mi ki, így van ez. Hallgass erre, jegyezd meg magadnak.