Jób könyve
Jób könyve, 8. rész
Akkor felele a sukhi Bildád, és monda:
Meddig Szólasz még efféléket, és lesz a te Szádnak beszéde sebes szél?
Elforgatja-é Isten az ítéletet, avagy a Mindenható elforgatja-é az Igazságot?
Ha a te fiaid vétkeztek ellene, úgy az õ Gonoszságuk miatt vetette el õket.
De ha te az Istent Buzgón keresed, és a Mindenhatóhoz Bocsánatért könyörögsz;
Ha tiszta és becsületes vagy, akkor legott felserken éretted, és békességessé teszi a te Igazságodnak Hajlékát.
És ha elõbbi állapotod szegényes volt, ez Utáni állapotod boldog lesz nagyon.
Mert kérdezd meg csak az azelõtti nemzedéket, és készülj fel az õ Atyáikról Való Tudakozódásra!
Mert mi csak tegnapiak vagyunk és semmit nem tudunk, mert a mi napjaink csak árnyék e földön.
Nem Tanítanak-é meg azok téged? Nem Mondják-é meg néked, és nem beszélik-é meg Szívök szerint néked?!
Felnövekedik-é a Káka Mocsár nélkûl, Felnyúlik-é a Sás Víz nélkûl?
Még gyenge Korában, ha fel nem Szakasztják is, minden fûnél elébb Elszárad.
Ilyenek az ösvényeik mindazoknak, a kik Istenrõl elfeledkeznek, és a Képmutatónak reménysége is elvész.
Mivel szétfoszol Bizakodása, és bizodalma olyan lesz, mint a Pókháló.
Házára Támaszkodik, és nem áll meg; kapaszkodik belé, és nem marad meg.
Bõ nedvességû ez a napfényen is, és ágazata Túlnõ a kertjén.
Gyökerei átfonódnak a kõhalmon; átfúródnak a szikla-rétegen.
Ámha Kiirtják helyérõl, megtagadja ez õt: Nem Láttalak!
Ímé ez az õ Pályájának öröme! És Más hajt ki a Porból.
Ímé az Isten nem veti meg az ártatlant, de a gonoszoknak sem ád elõmenetelt.
Még betölti Szádat nevetéssel, és ajakidat Vigassággal.
Gyûlölõid szégyenbe öltöznek, és a gonoszok Sátora megsemmisûl.