Zsoltárok könyve
16. zsoltár
Dávid Miktámja. Tarts meg engem Istenem, mert benned Bízom.
Ezt mondom az Úrnak: Én Uram vagy te; feletted Való Jóm nincsen.
A szentekben, a kik e földön vannak és a felségesekben, bennök van minden gyönyörûségem.
Megsokasodnak Fájdalmaik, a kik Más isten Után sietnek; nem áldozom meg véres Italáldozatjokat és nem veszem nyelvöket ajkaimra.
Az Úr az én Osztályos részem és poharam; te Támogatod az én sorsomat.
Az én részem kies helyre esett, Nyilván szép örökség jutott nékem.
Áldom az Urat, a ki Tanácsot adott nékem; még éjjel is oktatnak engem az én veséim.
Az Úrra néztem szüntelen; mert jobb kezem felõl van, meg nem rendülök.
Azért örûl az én Szívem és örvendez az én lelkem; testem is Biztosságban lakozik.
Mert nem hagyod lelkemet a seolban; nem engeded, hogy a te szented Rothadást Lásson.
Te Tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van Tenálad; a te jobbodon gyönyörûségek vannak örökké.