Zsoltárok könyve
19. zsoltár
Az éneklõmesternek; Dávid Zsoltára. Az egek beszélik Isten dicsõségét, és kezeinek Munkáját hirdeti az égboltozat.
Nap napnak mond beszédet; éj éjnek ad jelentést.
Nem olyan Szó, sem olyan beszéd, a melynek hangja nem Hallható:
Szózatuk kihat az egész földre, és a Világ végére az õ Mondásuk. A napnak Csinált bennök Sátort.
Olyan ez, mint egy võlegény, a ki az õ ágyasházából jön ki; örvend, mint egy hõs, hogy futhatja a Pályát.
Kijövetele az ég egyik szélétõl s Forgása a Másik széléig; és nincs semmi, a mi elrejtõzhetnék hevétõl.
Az Úrnak törvénye tökéletes, Megeleveníti a lelket; az Úrnak Bizonyságtétele biztos, bölcscsé teszi az együgyût.
Az Úrnak rendelései helyesek, Megvidámítják a Szívet; az Úrnak parancsolata Világos, Megvilágosítja a szemeket.
Az Úrnak félelme tiszta, Megáll mindörökké; az Úrnak ítéletei Változhatatlanok s mindenestõl fogva Igazságosak.
Kivánatosabbak az Aranynál, még a sok Szín-Aranynál is; és édesebbek a méznél, még a Szín-méznél is.
Szolgádat is intik azok; a ki megtartja azokat, nagy jutalma van.
Ki veheti észre a tévedéseket? Titkos bûnöktõl Tisztíts meg engemet.
Tartsd Távol a te Szolgádat a Szándékosoktól; ne uralkodjanak rajtam; akkor ártatlan leszek, és tiszta leszek sok vétektõl.
Legyenek kedvedre Valók Szájam Mondásai, és az én Szívem gondolatai elõtted legyenek, oh Uram, Kõsziklám és Megváltóm.