Zsoltárok könyve
2. zsoltár
Miért dühösködnek a Pogányok, és gondolnak Hiábavalóságot a népek?
A föld Királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt Tanácskoznak az Úr ellen és az õ felkentje ellen:
Szaggassuk le az õ bilincseiket, és dobjuk le Magunkról köteleiket!
Az egekben Lakozó neveti, az Úr Megcsúfolja õket.
Majd Szól nékik Haragjában, és megrettenti õket gerjedelmében:
Én kentem ám fel az én Királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!
Törvényûl hirdetem: Az Úr Mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged.
Kérjed tõlem és odaadom néked a Pogányokat örökségûl, és Birtokodúl a föld Határait.
Összetöröd õket vasvesszõvel; Széjjelzúzod õket, mint cserépedényt.
Azért, Királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek Bírái!
Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.
Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az õ haragja. Boldogok mindazok, a kik õ benne Bíznak!
