Zsoltárok könyve
22. zsoltár
Az éneklõmesternek az ajjelethassakhar szerint; Dávid Zsoltára. Én Istenem, én Istenem, miért Hagytál el engemet? Távol van Megtartásomtól Jajgatásomnak szava.
Én Istenem, Kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is és nincs nyugodalmam.
Pedig te szent vagy, a ki Izráel dicséretei között lakozol.
Benned Bíztak Atyáink; Bíztak és te Megszabadítottad õket.
Hozzád Kiáltottak és megmenekültek; benned Bíztak és nem szégyenültek meg.
De én féreg vagyok s nem Férfiú; embereknek Csúfja és a nép útálata.
A kik engem Látnak, mind Csúfolkodnak rajtam, Félrehúzzák ajkaikat és Hajtogatják fejöket:
Az Úrra Bízta Magát, mentse meg õt; Szabadítsa meg õt, hiszen gyönyörködött benne!
Mert te Hozták ki engem Anyám méhébõl, és te Biztattál engem Anyámnak emlõin.
Születésem óta a te gondod voltam; Anyám méhétõl fogva te Voltál Istenem.
Ne légy messze tõlem, mert közel a Nyomorúság, és nincs, a ki Segítsen.
Tulkok Sokasága Kerített be engem, körûlfogtak engem Básán Bikái.
Feltátották Rám Szájokat, mint a Ragadozó és Ordító Oroszlán.
Mint a Víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; Szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belsõ részeim között.
Erõm Kiszáradt, mint cserép, nyelven ínyemhez tapadt, és a Halál Porába fektetsz engemet.
Mert ebek vettek körûl engem, a gonoszok serege körûlfogott; átlyukasztották kezeimet és Lábaimat.
Megszámlálhatnám minden csontomat, õk pedig csak néznek s Bámulnak Rám.
Megosztoznak Ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek.
De te, Uram, ne légy messze tõlem; én erõsségem, siess Segítségemre.
Szabadítsd meg lelkemet a Kardtól, s az én egyetlenemet a Kutyák körmeibõl.
Ments meg engem az Oroszlán Torkából, és a bivalyok szarvai közûl hallgass meg engem.
Hadd hirdessem nevedet Atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben.
Ti, a kik félitek az Urat, dicsérjétek õt! Jákób minden ivadékai Dicsõítsétek õt, és féljétek õt Izráel minden magzata!
Mert nem veti meg és nem útálja meg a szegény Nyomorúságát; és nem rejti el az õ Orczáját elõle, és mikor Kiált Hozzá, meghallgatja.
Felõled lesz dicséretem a nagy gyülekezetben. Az én Fogadásaimat megadom azok elõtt, a kik félik õt.
Esznek a nyomorultak és megelégszenek, dicsérik az Urat, a kik õt keresik. Éljen Szívetek örökké!
Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a föld minden Határai, és leborul elõtted a Pogányok minden nemzetsége.
Mert az Úré a Királyi hatalom, uralkodik a Pogányokon is.
Esznek és leborulnak a föld gazdagai mind; õ elõtte hajtanak térdet, a kik a porba hullanak, és a ki életben nem tarthatja lelkét.
Õt Szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az Utódoknak.
Eljõnek s hirdetik az õ Igazságát az õ Utánok Való népnek, hogy ezt cselekedte!
