Zsoltárok könyve
30. zsoltár
Dávid Zsoltára. Templomszentelési ének. Magasztallak, Uram, hogy felemeltél engem, és nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek rajtam.
Uram, Istenem, Hozzád Kiáltottam, és te Meggyógyítottál engem!
Uram, felhoztad a Seolból az én lelkemet, fölélesztettél a Sírbaszállók közûl.
Zengedezzetek az Úrnak, ti Hívei! Dicsõítsétek szent emlékezetét.
Mert csak pillanatig tart haragja, de élethossziglan Jóakarata; este Bánat Száll be Hozzánk, reggelre öröm.
Azt mondtam azért én Jó állapotomban: Nem rendülhetek meg soha.
Uram, Jókedvedbõl erõsséget állítottál föl hegyemre; de elrejtéd Orczádat, és megroskadtam.
Hozzád Kiáltok, Uram! Az én Uramnak Irgalmáért könyörgök!
Mit Használ vérem, ha Sírba Szállok? Dicsér-e téged a por; hirdeti-é Igazságodat?
Hallgass meg, Uram, könyörülj rajtam! Uram, légy Segítségem!
Siralmamat Vígságra Fordítottad, leoldoztad Gyászruhámat, körülöveztél örömmel.
Hogy zengjen néked és el ne hallgasson felõled a dicséret: Uram, én Istenem, örökké Dicsõítlek téged.