Zsoltárok könyve



30. zsoltár


Dávid Zsoltára. Templomszentelési ének. Magasztallak, Uram, hogy felemeltél engem, és nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek rajtam.


Uram, Istenem, Hozzád Kiáltottam, és te Meggyógyítottál engem!


Uram, felhoztad a Seolból az én lelkemet, fölélesztettél a Sírbaszállók közûl.


Zengedezzetek az Úrnak, ti Hívei! Dicsõítsétek szent emlékezetét.

Tweet thisPost on Facebook

Mert csak pillanatig tart haragja, de élethossziglan Jóakarata; este Bánat Száll be Hozzánk, reggelre öröm.


Azt mondtam azért én Jó állapotomban: Nem rendülhetek meg soha.


Uram, Jókedvedbõl erõsséget állítottál föl hegyemre; de elrejtéd Orczádat, és megroskadtam.


Hozzád Kiáltok, Uram! Az én Uramnak Irgalmáért könyörgök!

Tweet thisPost on Facebook

Mit Használ vérem, ha Sírba Szállok? Dicsér-e téged a por; hirdeti-é Igazságodat?


Hallgass meg, Uram, könyörülj rajtam! Uram, légy Segítségem!


Siralmamat Vígságra Fordítottad, leoldoztad Gyászruhámat, körülöveztél örömmel.


Hogy zengjen néked és el ne hallgasson felõled a dicséret: Uram, én Istenem, örökké Dicsõítlek téged.







This goes to iframe