Zsoltárok könyve

Az éneklõmesternek, Dávid Zsoltára. Te benned Bíztam, Uram! Ne szégyenüljek meg soha; Igazságoddal Szabadíts meg engem.

Hajtsd Hozzám füledet, hamar Szabadíts meg; légy nékem erõs Kõszálam, Erõdített Házam, hogy megtarts engem.

Mert Kõsziklám és Védõváram vagy te; vezess Hát engem a te nevedért és vezérelj engemet.

Ments ki engem a Hálóból, a melyet titkon vetettek nékem; hiszen te vagy az én erõsségem.

Kezedre Bízom lelkemet, te Váltasz meg engemet, oh Uram, hûséges Isten.

Gyûlölöm a hazug Hiúságok Híveit, és az Úrban Bízom én.

Hadd vigadjak és örüljek a te kegyelmednek, a miért Meglátod Nyomorúságomat és megismered a Háborúságokban lelkemet;

És nem rekesztesz be engem ellenség kezébe, sõt Tágas térre állatod Lábaimat.

Könyörülj rajtam, Uram, mert szorongattatom; elsenyved a Búbánat miatt szemem, lelkem, testem.

Mert Bánatban enyészik életem, és Sóhajtásban Múlnak éveim; bûnöm miatt roskadoz erõm, és kiasznak csontjaim.

Temérdek üldözõm miatt Csúfsággá lettem, Kivált szomszédaimé, és ismerõseimnek félelmévé; a kik az Utczán Látnak, elfutnak tõlem.

Töröltettem, Akár a halott, az emlékezetbõl; Olyanná lettem, mint az elroshadt edény.

Mert hallottam sokak Rágalmát, Iszonyatosságot mindenfelõl, a mint együtt Tanácskoztak ellenem, és tervezték, hogy Elrabolják lelkemet.

De én benned Bízom, Uram! Azt mondom: Te vagy Istenem.

Életem ideje kezedben van: Szabadíts meg ellenségeim kezébõl és üldözõimtõl.

Világosítsd meg Orczádat a te Szolgádon, tarts meg engem Jóvoltodból.

Uram, ne szégyenüljek meg, mivelhogy Hívlak téged; a gonoszok szégyenüljenek meg és pusztuljanak a Seolba.

A hazug ajkak némuljanak el, a melyek vakmerõen Szólnak az igaz ellen, kevélységgel és megvetéssel.

Mily bõséges a te Jóságod, a melyet fentartasz a téged félõknek, és Megbizonyítasz a te benned Bízókon az emberek fiai elõtt.

Elrejted õket a te Orczádnak rejtekében az emberek zendülései elõl; Sátorban õrzöd õket a Perpatvarkodó nyelvektõl.

Áldott az Úr, hogy Csodálatossá tette kegyelmét rajtam, mint egy Megerõsített Városon!

Én ugyan azt gondoltam ijedtemben: Elvettettem szemeid elõl; de mégis meghallgattad esedezéseimnek Szavát, mikor Kiáltottam Hozzád.

Szeressétek az Urat mind ti õ kedveltjei; a Híveket megõrzi az Úr és bõven megfizet a kevélyen cselekvõknek!

Legyetek erõsek és Bátorodjék a ti Szívetek Mindnyájan, a kik Várjátok az Urat!