Zsoltárok könyve
34. zsoltár
Dávidé, mikor Elváltoztatta értelmét Abimélek elõtt, és mikor ez elûzte õt és elment. Áldom az Urat minden idõben, dicsérete mindig ajkamon van!
Dicsekedik lelkem az Úrban; s Hallják ezt a szegények és örülnek.
Dicsõítsétek velem az Urat, és magasztaljuk együtt az õ nevét!
Megkerestem az Urat és meghallgatott engem, és minden félelmembõl kimentett engem.
A kik õ Reá néznek, azok felvidulnak, és arczuk meg nem pirul.
Ez a szegény Kiáltott, és az Úr meghallgatta, és minden Bajából kimentette õt.
Az Úr angyala Tábort Jár az õt félõk körûl és Kiszabadítja õket.
Érezzétek és Lássátok meg, hogy Jó az Úr! Boldog az az ember, a ki õ benne Bízik.
Féljétek az Urat, ti szentjei! Mert a kik õt félik, nincs Fogyatkozásuk.
Az Oroszlánok szûkölködnek, éheznek; de a kik az Urat keresik, semmi Jót sem nélkülöznek.
Jõjjetek fiaim, hallgassatok Rám, Megtanítlak titeket az Úr félelmére!
Ki az az ember, a kinek tetszik az élet, és szeret napokat, hogy Jót Láthasson?
Tartóztasd meg nyelvedet a Gonosztól, és ajkadat a Csalárd beszédtõl.
Kerüld a rosszat és cselekedjél Jót; keresd a békességet és kövesd azt.
Az Úr szemei az igazakon vannak, és az õ fülei azoknak Kiáltásán;
Az Úr Orczája pedig a gonosztevõkön van, hogy kiirtsa emlékezetöket a földrõl.
Ha igazak Kiáltnak, az Úr meghallgatja, és minden Bajukból kimenti õket.
Közel van az Úr a megtört Szívekhez, és Megsegíti a sebhedt lelkeket.
Sok baja van az igaznak, de valamennyibõl kimenti az Úr.
Megõrzi minden Csontját, egy sem töretik meg Azokból.
A gonoszt Gonoszság öli meg, és meglakolnak, a kik gyûlölik az igazat.
Az Úr kimenti az õ Szolgái lelkét, és senki meg nem lakol, a ki õ benne Bízik.
