Zsoltárok könyve
35. zsoltár
Dávidé. Perelj Uram a velem perlõkkel; harczolj a velem Harczolókkal.
Ragadj paizst és vértet, és kelj föl Segítségemre.
Szegezz Dárdát és rekeszd el üldözõim útját, mondd lelkemnek: Én vagyon Segítséged.
Szégyen, Gyalázat érje azokat, a kik lelkemet keresik; vettessenek Hátra és piruljanak, a kik vesztemet Koholják.
Legyenek olyanok, mint a polyva a szél elõtt; az Úrnak angyala verdesse õket.
Legyen útjok sötét, Csuszamlós, s az Úrnak angyala kergesse õket.
Mert ok nélkûl vetették elém titkon vont Hálójokat, és ok nélkûl ástak vermet az én lelkemnek.
Érje õt Romlás Váratlanul, fogja meg Hálója, a melyet kivetett, essék belé a veszedelembe.
Az én lelkem pedig vigad majd az Úrban, örvendezve Szabadításában.
Minden tetemem ezt mondja majd: Kicsoda olyan, mint te, Uram?! A ki Megszabadítod a nyomorultat a Nála erõsebbtõl, a szegényt és szûkölködõt az õ Megrablójától.
Erõszakos Tanúk állnak elõ; azt kérdezik tõlem, a mirõl nem tudok.
Jóért roszszal fizetnek meg nékem, Megrabolják lelkemet.
Pedig én az õ betegségökben Gyászba öltöztem, bõjttel gyötörtem lelkemet, Imádságom kebelemre vissza-vissza Szállt.
Mintha Barátom, testvérem volna, úgy Jártam-keltem érte; mintha Anyámat Siratnám, úgy Jártam Bútól meghajolva:
Õk pedig örültek az én Bukásomon és összegyûltek; összegyûltek ellenem a Rágalmazók, tudtom nélkûl Gyaláztak és nem nyugodtak,
Ingyenélõk léha Csúfkodásai közt fogaikat vicsorgatva Rám.
Oh Uram, meddig nézed? Szabadítsd meg lelkemet Tombolásaiktól, az Oroszlánkölyköktõl az én egyetlenemet.
Dicsérlek a nagy gyülekezetben, az erõs nép között magasztallak téged.
Ne örüljenek rajtam az én hazug ellenségeim, méltatlan gyûlölõim se hunyorgassanak Rám.
Mert nem beszélnek békességet, hanem a kik békességesek e földön, azok ellen álnok dolgokat koholnak.
Föltátották Rám Szájokat, azt Mondták: Haha! Haha! Látta a szemünk.
Láttad, oh Uram-ne hallgass oh Uram; ne légy Távol tõlem!
Serkenj föl, ébredj ítéletemre, oh Uram, Istenem, az én ügyemért.
Ítélj meg engem a te Igazságod szerint, oh Uram, Istenem, hogy ne örüljenek rajtam!
Ne Mondhassák Szívökben: Örülj mi lelkünk! Ne Mondhassák: Elnyeltük õt!
Szégyenüljenek meg, piruljanak együttesen, a kik bajomnak örülnek; szégyen és Gyalázat Borítsa be õket, a kik felfuvalkodtak ellenem.
Vígadjanak és örüljenek, a kik Kivánják az én Igazságomat, hadd Mondják mindenkor: Nagy az Úr, a ki Kivánja az õ Szolgájának békességét.
Az én nyelvem pedig hirdetni fogja a te Igazságodat, a te dicsõségedet minden napon.
