Zsoltárok könyve
36. zsoltár
Az éneklõmesternek az Úr Szolgájáé, Dávidé. A gonosznak Hamissága felõl így gondolkozom Szívemben: nincs õ elõtte isten-félelem;
Mert Hízeleg néki Önmagának, ha bûnét elkövetheti, ha gyûlölködhetik.
Szájának beszéde Hiábavalóság és Hamisság; megszünt bölcs lenni és Jót cselekedni.
Hiábavalóságot gondol ágyában; nem a Jó útra áll, és nem veti meg a rosszat.
Uram, az égig ér a te kegyelmességed; a te hûséged a felhõkig!
Igazságod, mint Isten hegyei; ítéleteid, mint a nagy mélységek; az embert és barmot te tartod meg, Uram!
Oh Isten, milyen Drága a te kegyelmességed; az embernek fiai a te Szárnyaidnak árnyékába menekülnek.
Dúslakodnak Házadnak bõséges javaiban; megitatod õket gyönyörûségeid Folyóvizébõl.
Mert Nálad van az életnek Forrása; a te Világosságod által Látunk Vilá Gosságot.
Terjeszd ki kegyelmességedet a te ismerõidre, és Igazságodat az igaz Szívûekre.
Ne Támadjon engem a kevélynek Lába, és ne üldözzön engem a gonosznak keze.
Hullanak Már a gonosztevõk; Eltaszíttatnak és nem állhatnak fel!