Zsoltárok könyve
38. zsoltár
Dávid Zsoltára emlékeztetõül. Uram, haragodban ne Fenyíts meg engem; felgerjedésedben ne ostorozz engem!
Mert nyilaid belém akadtak, és kezed Rám nehezült.
Nincs épség testemben a te Haragodtól; nincs békesség csontjaimban vétkeim miatt.
Mert bûneim Elborítják fejemet; Súlyos teherként, erõm felett.
Megsenyvedtek, megbûzhödtek sebeim Oktalanságom miatt.
Lehorgadtam, meggörbedtem nagyon; naponta Szomorúan Járok.
Mert derekam megtelt Gyúladással, és testemben semmi ép sincsen.
Erõtlen és összetört vagyok nagyon, s Szívem keserûsége miatt jajgatok.
Uram, elõtted van minden Kivánságom, és nincs elõled elrejtve az én nyögésem!
Szívem dobogva ver, Elhágy erõm, a szemem Világa-az sincs Már velem.
Szeretteim és Barátaim Félreállanak Csapásomban; rokonaim pedig messze állanak.
De tõrt vetnek, a kik életemre törnek, és a kik bajomra törnek; Hitványságokat beszélnek, és Csalárdságot koholnak mindennap.
De én, mint a siket, nem hallok, és olyan vagyok, mint a néma, a ki nem nyitja föl Száját.
És Olyanná lettem mint az, a ki nem hall, és Szájában nincsen Ellenmondás.
Mert téged Vártalak Uram, te hallgass meg Uram, Istenem!
Mert azt gondolom: csak ne örülnének rajtam; mikor Lábam ingott, hatalmaskodtak ellenem!
Én bizony közel vagyok az eleséshez, és Bánatom mindig elõttem van.
Sõt bevallom bûneimet, Bánkódom vétkem miatt.
De ellenségeim élnek, erõsödnek; megsokasodtak hazug gyûlölõim,
És a kik Jóért roszszal fizetnek; ellenem törnek, a miért én Jóra törekszem.
Ne hagyj el Uram Istenem, ne Távolodjál el tõlem!
Siess Segítségemre, oh Uram, én Szabadítóm!
