Zsoltárok könyve

Az éneklõmesternek; Dávid Zsoltára. Várván Vártam az Urat, és Hozzám hajolt, és meghallgatta Kiáltásomat.

És kivont engem a Pusztulás gödrébõl, a Sáros fertõbõl, és Sziklára állította fel Lábamat, Megerõsítvén lépteimet.

És új éneket adott Szájamba, a mi Istenünknek dicséretét; sokan Látták és megfélemlettek, és biztak az Úrban.

Boldog ember az, a ki az Úrba vetette Bizodalmát, és nem fordul a kevélyekhez és a Hazugságra vetemedettekhez!

Sokat cselekedtél te, Uram Istenem, a te Csodáiddal és terveiddel mi érettünk; semmi sem Hasonlítható Hozzád; hirdetném és elbeszélném, de többek, semhogy Elszámlálhatnám.

Véres áldozatot és Ételáldozatot nem kedveltél; füleimet fölnyitottad; Égõáldozatot és bûnért Való áldozatot sem Kívántál.

Akkor azt mondtam: Ímé jövök; a könyvtekercsben írva van felõlem,

Hogy Teljesítsem a te akaratodat; ezt kedvelem, én Istenem, a te törvényed keblem közepette van.

Vígan hirdetem az Igazságosságot a nagy gyülekezetben; ímé, nem tartom vissza ajkamat, te tudod, óh Uram!

Igazságosságodat nem rejtem el Szívemben, elmondom a te hûségedet és Segítségedet; nem titkolom el kegyelmedet és Igazságodat a nagy gyülekezetben.

Te, Uram, ne tartsd vissza tõlem irgalmadat; kegyelmed és Igazságod mindig Megóvnak engem.

Mert bajok vettek engem körûl, a melyeknek Számuk sincsen; utolértek bûneim, a melyeket végig sem nézhetek; Számosabbak a fejem Hajszálainál, és a Szívem is elhagyott engem.

Tessék Uram néked, hogy megments engemet; siess Uram Segítségemre!

Szégyenüljenek meg és piruljanak mind, a kik életemre törnek, hogy Elragadják azt; riadjanak vissza, Gyalázat érje, a kik bajomat Kívánják.

Pusztuljanak el az õ Gyalázatosságuk miatt, a kik azt Mondják nékem: Hehé, hehé!

Örülnek és örvendeznek majd mindazok, a kik téged keresnek; azt Mondják mindenha: Magasztaltassék fel az Úr, a kik szeretik a te Szabadításodat.

Rólam is, noha én szegény és nyomorult vagyok, az én Uram visel gondot. Te vagy Segítségem, Szabadítóm, oh Istenem, ne késsél!