Zsoltárok könyve
41. zsoltár
Az éneklõmesternek; Dávid Zsoltára. Boldog, a ki a nyomorultra gondol; a veszedelem Napján megmenti azt az Úr.
Az Úr megõrzi azt és élteti azt; boldog lesz e földön, és nem adhatod oda ellenségei Kívánságának.
Az Úr Megerõsíti õt az õ Betegágyán; Bármilyen az ágya, Megkönnyíted betegségében.
Én azt mondtam: Uram kegyelmezz nékem, Gyógyítsd meg lelkemet, mert vétkeztem ellened!
Ellenségeim rosszat mondanak felõlem: Mikor hal meg és vész ki a neve?
Ha Látogatni jön be valaki, Hiábavalóságot beszél; Szíve álnokságot gyûjt össze Magának, kimegy az Utczára és beszél.
Minden gyûlölõm együtt suttog Reám, gonoszat koholnak ellenem:
Istennek átka Szállott õ Reá, s mivelhogy benne fekszik, nem kél fel többé!
Még az én Jóakaróm is, a kiben Bíztam, a ki kenyeremet ette, fölemelte Sarkát ellenem.
De te Uram, könyörülj rajtam és emelj föl engemet, hadd fizessek meg nékik!
Abból tudom meg, hogy kedvelsz engemet, ha ellenségem nem ujjong felettem;
Engem pedig feddhetetlenségemben Támogatsz, és Színed elé állatsz mindenha.
Áldott az Úr, Izráelnek Istene öröktõl fogva mindörökké. Ámen, ámen!