Zsoltárok könyve



41. zsoltár


Az éneklõmesternek; Dávid Zsoltára. Boldog, a ki a nyomorultra gondol; a veszedelem Napján megmenti azt az Úr.


Az Úr megõrzi azt és élteti azt; boldog lesz e földön, és nem adhatod oda ellenségei Kívánságának.

Tweet thisPost on Facebook

Az Úr Megerõsíti õt az õ Betegágyán; Bármilyen az ágya, Megkönnyíted betegségében.

Tweet thisPost on Facebook

Én azt mondtam: Uram kegyelmezz nékem, Gyógyítsd meg lelkemet, mert vétkeztem ellened!


Ellenségeim rosszat mondanak felõlem: Mikor hal meg és vész ki a neve?


Ha Látogatni jön be valaki, Hiábavalóságot beszél; Szíve álnokságot gyûjt össze Magának, kimegy az Utczára és beszél.


Minden gyûlölõm együtt suttog Reám, gonoszat koholnak ellenem:

Tweet thisPost on Facebook

Istennek átka Szállott õ Reá, s mivelhogy benne fekszik, nem kél fel többé!

Tweet thisPost on Facebook

Még az én Jóakaróm is, a kiben Bíztam, a ki kenyeremet ette, fölemelte Sarkát ellenem.


De te Uram, könyörülj rajtam és emelj föl engemet, hadd fizessek meg nékik!

Tweet thisPost on Facebook

Abból tudom meg, hogy kedvelsz engemet, ha ellenségem nem ujjong felettem;

Tweet thisPost on Facebook

Engem pedig feddhetetlenségemben Támogatsz, és Színed elé állatsz mindenha.


Áldott az Úr, Izráelnek Istene öröktõl fogva mindörökké. Ámen, ámen!

Tweet thisPost on Facebook






This goes to iframe