Zsoltárok könyve
49. zsoltár
Az éneklõmesternek, a Kóráh fiainak Zsoltára. Halljátok meg ezt mind ti népek, figyeljetek mind ti, e Világ Lakói!
Akár közemberek fiai, Akár fõemberek fiai, együtt a gazdag és szegény.
Az én Szájam bölcsességet beszél, Szívemnek elmélkedése Tudomány.
Példabeszédre hajtom fülemet, Hárfaszóval nyitom meg mesémet.
Miért féljek a Gonoszság napjain, mikor Nyomorgatóim bûne vesz körûl,
A kik Gazdaságukban Bíznak, és nagy vagyonukkal dicsekszenek?
Senki sem Válthatja meg Atyjafiát, nem adhat érte Váltságdíjat Istennek.
Minthogy lelköknek Váltsága Drága, abba kell hagynia örökre;
Még ha örökké élne is és nem Látná meg a Sírgödört.
De Meglátja! A bölcsek is meghalnak; együtt vész el bolond és ostoba, és Gazdagságukat Másoknak Hagyják.
Gondolatjok ez: az õ Házok Örökkévaló, Lakóhelyeik nemzedékrõl-nemzedékre Szállnak, nevöket Hangoztatják e földön.
Pedig az ember, még ha tisztességben van, sem marad meg; Hasonlít a barmokhoz, a melyeket Levágnak.
Ez az õ sorsuk Bolondság nékik; de azért gyönyörködnek szavokban az õ követõik. Szela.
Mint juhok, a Seolra vettetnek, a Halál legelteti õket, és az igazak uralkodnak rajtok reggel; alakjokat elemészti a Seol, Távol az õ Lakásuktól.
Csak Isten Válthatja ki lelkemet a Seol kezébõl, mikor az megragad engem. Szela.
Ne félj, ha valaki meggazdagszik, ha megöregbûl Házának dicsõsége;
Mert semmit sem vihet el Magával, ha meghal; dicsõsége nem Száll le Utána.
Ha életében áldottnak vallja is Magát, s ha dicsérnek is téged, hogy Jól tettél magaddal:
Mégis az õ Atyáinak nemzetségéhez jut, a kik soha sem Látnak Világosságot.
Az ember, még ha tisztességben van is, de nincs Okossága: Hasonlít a barmokhoz, a melyeket Levágnak.