Zsoltárok könyve

Az éneklõmesternek, a Kóráh fiainak Zsoltára. Halljátok meg ezt mind ti népek, figyeljetek mind ti, e Világ Lakói!

Akár közemberek fiai, Akár fõemberek fiai, együtt a gazdag és szegény.

Az én Szájam bölcsességet beszél, Szívemnek elmélkedése Tudomány.

Miért féljek a Gonoszság napjain, mikor Nyomorgatóim bûne vesz körûl,

A kik Gazdaságukban Bíznak, és nagy vagyonukkal dicsekszenek?

Senki sem Válthatja meg Atyjafiát, nem adhat érte Váltságdíjat Istennek.

Minthogy lelköknek Váltsága Drága, abba kell hagynia örökre;

Még ha örökké élne is és nem Látná meg a Sírgödört.

De Meglátja! A bölcsek is meghalnak; együtt vész el bolond és ostoba, és Gazdagságukat Másoknak Hagyják.

Gondolatjok ez: az õ Házok Örökkévaló, Lakóhelyeik nemzedékrõl-nemzedékre Szállnak, nevöket Hangoztatják e földön.

Pedig az ember, még ha tisztességben van, sem marad meg; Hasonlít a barmokhoz, a melyeket Levágnak.

Ez az õ sorsuk Bolondság nékik; de azért gyönyörködnek szavokban az õ követõik. Szela.

Mint juhok, a Seolra vettetnek, a Halál legelteti õket, és az igazak uralkodnak rajtok reggel; alakjokat elemészti a Seol, Távol az õ Lakásuktól.

Csak Isten Válthatja ki lelkemet a Seol kezébõl, mikor az megragad engem. Szela.

Ne félj, ha valaki meggazdagszik, ha megöregbûl Házának dicsõsége;

Mert semmit sem vihet el Magával, ha meghal; dicsõsége nem Száll le Utána.

Ha életében áldottnak vallja is Magát, s ha dicsérnek is téged, hogy Jól tettél magaddal:

Mégis az õ Atyáinak nemzetségéhez jut, a kik soha sem Látnak Világosságot.

Az ember, még ha tisztességben van is, de nincs Okossága: Hasonlít a barmokhoz, a melyeket Levágnak.