Zsoltárok könyve
5. zsoltár
Az éneklõmesternek a Nehilótra, Dávid Zsoltára. Uram, figyelmezz szavaimra; értsd meg az én Sóhajtásomat!
Ügyelj az én Kiáltásom Szavára, én Királyom és én Istenem; mert én Hozzád Imádkozom!
Uram, Jó reggel hallgasd meg az én Szómat; Jó reggel készülök Hozzád és Vigyázok.
Mert nem olyan Isten vagy te, a ki Hamisságban gyönyörködnél; nem lakhatik Tenálad gonosz.
Nem állhatnak meg szemeid elõtt a kevélyek, gyûlölsz te minden bûnt cselekedõt.
Elveszted, a kik Hazugságot Szólnak; a Vérszopó és álnok embert útálja az Úr.
Én pedig a te kegyelmed Sokaságából Házadba mehetek; leborulok szent templomodban a te félelmedben.
Uram, vezess engem a te Igazságodban az én ellenségeim miatt; egyengesd elõttem a te útadat!
Mert nincsen az õ Szájokban egyenesség, belsejök csupa Romlottság; nyitott Sír az õ torkuk, nyelvökkel hizelkednek.
Kárhoztasd õket, oh Isten; essenek el Saját Tanácsaik által; Taszítsd el õket vétkeik Sokasága miatt, mert Fellázadtak ellened.
És majd örülnek Mindnyájan, a kik Bíznak benned; mindörökké Vígadjanak, és te megoltalmazod õket, és örvendeznek te benned, a kik szeretik a te nevedet.
Mert te, Uram, Megáldod az igazat, körûlveszed a te Jóvoltoddal, mint egy paizszsal.