Zsoltárok könyve
52. zsoltár
Az éneklõmesternek; Dávid Tanítása. Mikor az Idumeus Dóeg eljött és Hírt vitt Saulnak, és ezt Mondá néki: Dávid az Akhimélek Házába ment be. Mit dicsekedel Gonoszságban, oh te Magabíró? Az Istennek kegyelme szüntelen Való!
Nyelved ártalmakon elmélkedik, s olyan mint az éles Olló, te álnokságnak mestere!
Szereted a gonoszt Inkább, hogy nem a Jót, és a Hazugságot Inkább, mint Igazságot Szólni. Szela.
Szeretsz minden ártalmas beszédet, és az álnok nyelvet.
Meg is ront az Isten téged, teljesen Eltakarít, Kigyomlál téged a te Hajlékodból, és kiszaggat téged az élõk földérõl. Szela.
És Látják ezt az igazak, és félnek, és nevetnek rajta:
Ímé az a Férfiú, a ki nem Istent fogadta erõsségévé, hanem az õ Gazdagságának Sokaságában Bízott, és ereje az õ Gonoszságában volt!
Én pedig mint zöldelõ olajfa Isten Házában, Bízom Isten kegyelmében mind örökkön örökké.
Áldlak téged örökké, hogy így cselekedtél; nevedben remélek, mert Jóságos vagy, a te Híveid elõtt.
