Zsoltárok könyve

Az éneklõmesternek, hangszerekkel; Dávid Tanítása. Hallgasd meg, Isten, az én Imádságomat, és ne rejtsd el magadat az én könyörgésem elõl;

Figyelmezz én Reám és hallgass meg engemet; mert keseregve bolyongok és jajgatok!

Az ellenségnek Szaváért és a hitetlenek Nyomorgatásáért: mert Hazugságot Hárítanak Reám, és nagy dühösséggel ellenkeznek velem.

Az én Szívem reszket bennem, és a Halál félelmei körûlvettek engem.

Mondám: Vajha Szárnyam volna, mint a galambnak! Elrepülnék és Nyugodnám.

Ímé, messze elmennék és a Pusztában Lakoznám. Szela.

Sietnék kiszabadulni e sebes szélbõl, e Forgószélbõl.

Rontsd meg Uram, és oszlasd meg az õ nyelvöket; mert erõszakot és Háborgást Látok a Városban.

Nappal és éjjel Körûljárják azt annak Kõfalainál, bent Hamisság és ártalom van abban.

Veszedelem van bensejében; s nem Távozik annak terérõl a Zsarnokság és Csalárdság.

Mert nem ellenség szidalmazott engem, hisz azt elszenvedném; nem gyûlölõm emelte fel Magát ellenem, hiszen elrejtettem volna magamat az elõl:

Hanem te, Hozzám Hasonló Halandó, én Barátom és ismerõsöm,

A kik együtt édes bizalomban éltünk; az Isten Házába Jártunk a tömegben.

A Halál vegye õket körûl, elevenen Szálljanak a Seolba; mert Gonoszság van Lakásukban, kebelökben.

Én az Istenhez Kiáltok, és az Úr Megszabadít engem.

Estve, reggel és délben panaszkodom és sohajtozom, és õ meghallja az én Szómat.

Megszabadítja lelkemet békességre a Rám Támadó Hadtól, mert sokan vannak ellenem.

Meghallja Isten és megfelel nékik, (mivelhogy õ eleitõl fogva Trónol, Szela), a kik nem akarnak Megváltozni és nem félik az Istent.

Kezeit felemelte a vele békességben lévõkre; megszegte az õ szövetségét.

A Vajnál Simább az õ Szája, pedig Szívében Háborúság van; Lágyabbak beszédei az Olajnál, pedig éles Szablyák azok.

Vessed az Úrra a te terhedet, õ gondot visel Rólad, és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz.

Te, Isten, a veszedelem vermébe Taszítod õket; a Vérszopó és álnok emberek életüknek felét sem élik meg; én pedig te benned Bízom.