Zsoltárok könyve
57. zsoltár
Az éneklõmesternek az altashétre Dávid Miktámja; mikor Saul elõl a barlangba menekült. Könyörülj rajtam, oh Isten, könyörülj rajtam, mert benned Bízik az én lelkem; és Szárnyaid árnyékába menekülök, a Míg elvonulnak a veszedelmek.
A Magasságos Istenhez Kiáltok; Istenhez, a ki Jót végez felõlem.
Elküld a mennybõl és megtart engem: Meggyalázza az engem elnyelõt. Szela. Elküldi Isten az õ kegyelmét és hûségét.
Az én lelkem Oroszlánok között van, Tûzokádók között fekszem; emberek között, a kiknek foguk Dárda és nyilak, nyelvök pedig éles szablya.
Magasztaltassál fel az egek felett, oh Isten; Mind az egész földön legyen a te dicsõséged!
Hálót Készítettek Lábaimnak, lelkem meggörnyedett; vermet ástak én elõttem, de õk estek abba. Szela.
Kész az én Szívem, oh Isten, kész az én Szívem; hadd énekeljek és zengedezzek!
Serkenj fel én dicsõségem, serkenj fel te lant és Hárfa, hadd költsem fel a hajnalt;
Hálát adok néked, én Uram, a népek között, és zengedezek néked a nemzetek között.
Mert nagy az egekig a te kegyelmed, és a felhõkig a te hûséged.
Magasztaltassál fel az egek felett, oh Isten! Mind az egész földön legyen a te dicsõséged!
