Zsoltárok könyve

Az éneklõmestenek az altashétre; Dávid Miktámja. Avagy Valóban a néma Igazságot Szólaltatjátok-é meg? Avagy Igazán ítéltek-é ti embernek fiai?

Sõt Inkább Hamisságot forgattok a ti Szívetekben! a ti kezeiteknek Hamisságát méritek e földön.

Eltértek a gonoszok Fogantatásuk óta; tévelygenek a hazugok anyjok méhétõl kezdve.

Mérgök olyan, mint a Kígyónak mérge; mint a siket áspisé, a mely füleit bedugja.

A mely nem hallja a Bûbájosoknak Szavát, sem a bûvölõét, a ki Bûbájakban Jártas.

Isten, rontsd meg az õ fogaikat az õ Szájokban; az Oroszlánoknak Zápfogait törd össze, Uram!

Olvadjanak el, folyjanak széllyel, mint a Víz; ha felteszi nyilait, legyenek tompultak azok.

Legyenek mint a csiga, a mely Szétfolyván, Elmúlik; mint az asszonynak idétlen szülötte, a mely nem Látta a napot.

Örûl az igaz, mikor Látja a Bosszúállást; Lábait mossa a gonosznak vérében.

És azt mondja az ember: Bizonyára van jutalma az igaznak; bizony van ítélõ Isten e földön!