Zsoltárok könyve
59. zsoltár
Az éneklõmesternek az altashétre. Dávid Miktámja; midõn embereket külde Saul, és õrizék az õ Házát, hogy megöljék õt. Szabadíts meg engemet az én ellenségeimtõl, Istenem; a Reám Támadóktól ments meg engemet!
Szabadíts meg engemet a gonosztevõktõl, és a Vérontó emberek ellen tarts meg engemet;
Mert ímé lelkem Után leselkednek, egybegyûltek ellenem az erõsek; a nélkûl, hogy Hibás vagy vétkes volnék, Uram!
Bûnöm nélkül egybegyûlnek és készülnek ellenem: serkenj fel elõmbe és Lásd meg ezeket!
Te, oh Uram, Seregek Istene, Izráel Istene, serkenj fel! Büntesd meg, mind e Pogányokat, ne könyörülj senkin, a ki Hamisságot cselekszik. Szela.
Estenden megjelennek, Ordítnak, mint az eb; Körüljárják a Várost.
Ímé, Szájokkal Csácsognak, ajkaikon Szablyák vannak: hisz, úgy mond, kicsoda hallja meg?
Te pedig, Uram, neveted õket, és Megcsúfolod mind e Pogány népet.
Hatalmával szemben te Reád Vigyázok; mert Isten az én Váram.
Elõmbe jön az én kegyelmes Istenem; Látnom engedi Isten az én ellenségeim Romlását.
Ne öld meg õket, hogy népem meg ne felejtkezzék; Bujdosókká tedd õket a te hatalmaddal, és Alázd meg õket Uram, mi paizsunk!
Szájuknak vétke az õ ajkaiknak beszéde, fogattassanak meg kevélységökben; mert csak átkot és Hazugságot Szólnak.
Veszítsd el õket Búsulásodban, Veszítsd el õket, hogy ne legyenek; és Tudják meg, hogy Isten uralkodik a Jákób fölött, mind a földnek Határáig. Szela.
Estenden megjelennek, Ordítanak, mint az eb, Körüljárják a Várost.
Étel Után barangolnak, és ha nem laknak Jól, virrasztanak.
Én pedig éneklem a te hatalmadat, és reggelenkint zengem a te kegyelmességedet; mert Váram Voltál és menedékem az én Nyomorúságom Napján.
Én erõsségem! Te néked éneklek, mert Isten az én Váram: õ az én kegyelmes Istenem!
