Zsoltárok könyve
63. zsoltár
Dávid Zsoltára, mikor a Júda Pusztájában volt. Isten! én Istenem vagy te, Jó reggel kereslek téged; téged Szomjúhoz lelkem, téged Sóvárog testem a kiaszott, elepedt földön, a melynek nincs vize;
Hogy Láthassalak téged a szent helyen, szemlélvén a te hatalmadat és dicsõségedet.
Hiszen a te kegyelmed jobb az életnél: az én ajakim hadd dicsérjenek téged.
Áldanálak ezért életem Fogytáig; a te nevedben emelném fel kezeimet.
Mintha Zsírral és kövérséggel telnék meg lelkem, mikor Víg ajakkal dicsérhet téged az én Szájam!
Ha Reád gondolok ágyamban: õrváltásról õrváltásra Rólad elmélkedem;
Mert Segítségem Voltál, és a te Szárnyaidnak árnyékában örvendeztem.
Ragaszkodik Hozzád az én lelkem; a te jobbod Megtámogat engem.
Azok pedig, a kik veszedelemre keresik lelkemet, a föld mélységeibe jutnak.
Szablya martalékaiul esnek el, és a Rókáknak lesznek eledelei.
A Király pedig örvendezni fog Istenben; dicséri õt mindaz, a ki õ Reá esküszik; mert bedugatik a hazugok Szája.
