Zsoltárok könyve

Az éneklõmesternek; Dávid Zsoltára, éneke. Felkél az Isten, elszélednek ellenségei; elfutnak elõle az õ gyûlölõi.

A mint a füst elszéled, úgy széleszted el õket; a mint elolvad a viasz a tûz elõtt, úgy vesznek el a gonoszok Isten elõl;

Az igazak pedig örvendeznek és Vígadnak az Isten elõtt, és ujjongnak örömmel.

Énekeljetek Istennek, zengedezzetek az õ nevének; Csináljatok útat annak, a ki jön a Pusztákon át, a kinek Jah a neve, és örüljetek elõtte.

Árváknak atyja, özvegyeknek Bírája az Isten az õ szentséges Hajlékában.

Isten hozza vissza a Számûzötteket, kihozza Boldogságra a foglyokat; csak az engedetlenek lakoznak sivatag helyen.

Oh Isten, mikor Kivonultál a te néped elõtt, mikor a Pusztába beléptél: Szela.

A föld reng vala, az egek is csepegnek vala Isten elõtt, ez a Sinai hegy is az Isten elõtt, az Izráel Istene elõtt.

Bõ Záporti hintesz vala, oh Isten, a te örökségedre, s a Lankadót Megújítod vala.

Benne Tanyázott a te gyülekezeted: te szerzéd Jóvoltodból a szegénynek, oh Isten!

Az Úr ad vala Szólniok az Örömhírt vivõ asszonyok nagy Csapatának.

A seregek Királyai futnak, futnak: s a Házi asszony Zsákmányt osztogat.

Ha cserények között hevertek is: olyanok lesztek, mint a galambnak Szárnyai, a melyeket ezüst Borít, vagy mint vitorla-tollai, a melyek Színarany fényûek.

Mikor a Mindenható Szétszórta benne a Királyokat, mintha Hó esett volna a Salmonon.

Isten hegye a Básán hegye; sok Halmú hegy a Básán hegye:

Mit kevélykedtek ti sok Halmú hegyek? Ezt a hegyet Választotta Isten Lakóhelyéül; bizony ezen lakozik az Úr mindörökké;

Az Isten szekere Húszezer, ezer meg ezer; az Úr közöttük van, mint a Sinai hegyen az õ szent Hajlékában.

Áldott legyen az Úr! Napról-napra gondoskodik Rólunk a mi Szabadításunk Istene! Szela.

Ez a mi Istenünk, a Szabadításnak Istene, és az Úr Isten az, a ki Megszabadít a Haláltól.

Csak Isten ronthatja meg az õ ellenségeinek fejét, a bûneiben Járónak üstökös Koponyáját.

Azt mondta vala az Úr: Básánból visszahozlak, a tenger mélységébõl is kihozlak,

Hogy Lábadat veresre fessed a vérben, ebeidnek nyelve az ellenségbõl Lakomázzék.

Látták a te Bevonulásodat, oh Isten! Az én Istenem, Királyom Bevonulását a szentélybe.

Elõl mennek vala az éneklõk, Utánok a Húrpengetõk, középen a Doboló Leányok.

A gyülekezetekben áldjátok az Istent, az Urat áldjátok, ti Izráel Magvából Valók!

Ott a kis Benjámin, a ki uralkodik rajtok, a Júda fejedelmei és az õ gyülekezetök; a Zebulon fejedelmei és a Nafthali fejedelmei.

Istened rendelte el a te hatalmadat: Erõsítsd meg, oh Isten, azt, a mit Számunkra Készítettél!

A te Jeruzsálem felett álló Hajlékodból Királyok hoznak majd néked Ajándékokat.

Fenyítsd meg a Nádasnak Vadját, a Bikák Csordáját a népek tulkaival egybe, a kik ezüst-rudakkal terpeszkednek; Szórd szét a népeket, a kik a Háborúban gyönyörködnek.

Eljõnek majd a fõemberek Égyiptomból; Szerecsenország hamar kinyujtja kezeit Istenhez.

E földnek Országai mind énekeljetek Istennek: zengjetek dicséretet az Úrnak! Szela.

A ki kezdettõl fogva az egek egei n ül; ímé, onnét Szól nagy kemény Szóval.

Tegyetek tisztességet Istennek, a kinek dicsõsége az Izráelen és az õ hatalma a felhõkben van.

Rettenetes vagy, oh Isten, a te szent Hajlékodból; az Izráelnek Istene ád erõt és hatalmat a népnek. Áldott legyen az Isten!