Zsoltárok könyve
69. zsoltár
Az éneklõmesternek a Sósannimra; Dávidé. Szabadíts meg engemet, oh Isten, mert a vizek lelkemig hatottak.
Mély Sárba estem be, hol meg nem állhatok; feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat Elborít engem.
Elfáradtam a Kiáltásban, Kiszáradt a torkom; szemeim Elbágyadtak, Várván Istenemet.
Többen vannak fejem Hajszálainál, a kik ok nélkûl gyûlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törõk, a kik ellenségeim alap nélkûl; a mit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem!
Oh Isten, te tudod az én Balgatagságomat, és az én bûneim Nyilván vannak elõtted:
Ne szégyenüljenek meg miattam, a kik te benned remélnek, Uram, Seregeknek Ura! Ne pironkodjanak miattam, a kik téged keresnek, oh Izráelnek Istene!
Mert te éretted viselek Gyalázatot, és Borítja Pironság az én Orczámat.
Atyámfiai elõtt idegenné lettem, és Anyám fiai elõtt jövevénynyé.
Mivel a te Házadhoz Való féltõ szeretet emészt engem, a te Gyalázóidnak Gyalázásai hullanak Reám.
Ha Sírok és bõjtöléssel gyötröm lelkemet, az is Gyalázatomra Válik.
ha Gyászruhába öltözöm, akkor példabeszédül vagyok nékik.
A kapuban ülõk Rólam Szólanak, és a Borozók Rólam énekelnek.
Én pedig néked könyörgök, oh Uram; Jókedvednek idején, oh Isten, a te kegyelmed Sokaságához képest hallgass meg engem a te Megszabadító hûségeddel.
Ments ki engem az Iszapból, hogy el ne sülyedjek; hadd szabaduljak meg gyûlölõimtõl és a feneketlen vizekbõl;
Hogy el ne Borítson a vizek árja, és el ne nyeljen az örvény, és a veremnek Szája be ne Záruljon felettem!
Hallgass meg engem, Uram, mert Jó a te kegyelmességed! A te Irgalmasságodnak Sokasága szerint tekints én Reám;
És ne rejtsd el Orczádat a te Szolgádtól; mert szorongattatom nagyon: siess, hallgass meg engem!
Légy közel az én lelkemhez és Váltsd meg azt; az én ellenségeimért Szabadíts meg engem.
Te tudod az én Gyalázatomat, szégyenemet és Pirulásomat; Jól ismered minden Szorongatómat.
A Gyalázat megtörte Szívemet és beteggé lettem; Várok vala részvétre, de Hiába; Vigasztalókra, de nem Találék.
Sõt ételemben mérget adnak vala, és Szomjúságomban eczettel itatnak vala engem.
Legyen az õ asztalok elõttök tõrré, és a Bátorságosoknak Hálóvá.
Setétüljenek meg az õ szemeik, hogy ne Lássanak; és az õ derekukat tedd mindenkorra Roskataggá.
Öntsd ki a te haragodat Reájok, és a te haragodnak Búsulása érje Utól õket.
Legyen az õ Palotájok puszta, és az õ hajlékukban ne legyen lakos;
Mert a kit te megvertél, azt üldözik, és a tõled sujtottak Fájdalmát Szólják meg.
Szedd össze álnokságaikat, és a te Igazságodra ne jussanak el.
Töröltessenek ki az élõk könyvébõl, és az igazak közé ne irattassanak.
Engem pedig, a ki nyomorult és szenvedõ vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te segedelmed!
Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom Hálaadással.
És kedvesebb lesz az Úr elõtt az ökörnél, a szarvas és hasadt körmû Tuloknál.
Látják ezt majd a szenvedõk és örülnek; ti Istent keresõk, elevenedjék a ti Szívetek!
Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és az õ foglyait nem veti meg.
Dicsérjék õt az egek és a föld; a tengerek és a mi csak mozog azokban!
Mert megtartja Isten a Siont, és Megépíti Júdának Városait; és ott lakoznak majd és Bírni Fogják azt.
És az õ Szolgáinak maradékai öröklik azt, és abban laknak majd, a kik szeretik az õ nevét.