Zsoltárok könyve

Aszáf Tanítása. Miért vetettél el, oh Isten, teljesen? Miért füstölög haragod a te legelõdnek juhai ellen?

Emlékezzél meg a te gyülekezetedrõl, a melyet régen szerzettél és a melyet Megváltottál: a te örökségednek részérõl, a Sion hegyérõl, a melyen lakozol!

Lépj fel a teljes Pusztaságba; mindent tönkre tett az ellenség a szent helyen!

Támadóid a te gyülekezeted Hajlékában Ordítanak: jeleiket tûzték fel jelekké.

Úgy tünnek fel, mint mikor valaki fejszéjét emelgeti az erdõnek sûrû Fáira.

Faragványait Már mind összetördelték: fejszékkel és põrölyökkel.

Szent helyedet Lángba Borították; neved Hajlékát földig megfertõztették.

Ezt Mondották Szívökben: Dúljuk fel õket m indenestõl! Felgyújtották Istennek minden Hajlékát az Országban.

Jeleinket nem Látjuk, Próféta nincs többé és nincs közöttünk, a ki Tudná: meddig tart ez?

Meddig szidalmaz, oh Isten, a Sanyargató? Örökké Gyalázza-é az ellenség a te nevedet?

Miért Húzod vissza kezedet, jobbodat? Vond ki kebeledbõl: végezz!

Pedig Isten az én Királyom eleitõl fogva, a ki Szabadításokat Mível e föld közepette.

Te Hasítottad ketté a tengert erõddel; te törted össze a czethalak fejeit a vizekben.

Te rontottad meg a Leviathánnak fejét, s adtad azt eledelül a pusztai népnek.

Te fakasztottad fel a Forrást és patakot, te Száraztottad meg az örök Folyókat.

Te szabtad meg a földnek minden Határát: a nyarat és a telet te Formáltad.

Emlékezzél meg errõl: ellenség szidalmazta az Urat, s bolond nép Káromolta a te nevedet.

Ne adjad a fenevadnak a te gerliczédnek lelkét; szegényeidnek gyülekezetérõl ne feledkezzél meg végképen!

Tekints a szövetségre; mert telve vannak e földnek rejtekhelyei Zsaroló Tanyákkal.

A megrontot t ne térjen Szégyenvallással vissza; a Nyomorúlt és szûkölködõ dicsérje a te nevedet.

Kelj fel, oh Isten, és védd a te ügyedet; emlékezzél meg a te Gyaláztatásodról, a melylyel naponként illet téged a bolond!

Ne felejtkezzél el ellenségeidnek Szaváról, és az ellened Támadók Háborgásáról, a mely szüntelen nevekedik!