Zsoltárok könyve

Aszáf Tanítása. Figyelj én népem az én Tanításomra; Hajtsátok füleiteket Számnak beszédeire.

Megnyitom az én Számat példabeszédre; rejtett dolgokat Szólok a régi idõbõl.

A miket hallottunk és tudunk; és a miket Atyáink beszéltek nékünk,

Nem titkoljuk el azokat az õ Fiaiktól; a jövõ nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, Hatalmát és Csodáit, a melyeket cselekedett.

Mert Bizonyságot állított Jákóbban, és törvényt rendelt Izráelben; a melyek felõl megparancsolta Atyáinknak, hogy Megtanítsák azokra fiaikat;

Hogy megtudja azokat a jövõ nemzedék, a fiak, a kik születnek; és felkeljenek és hirdessék azokat fiaiknak;

Hogy Istenbe vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten Dolgairól, hanem az õ parancsolatait Megtartsák.

Hogy ne legyenek olyanok, mint Apáik: szilaj és makacs nemzedék, olyan nemzedék, a melynek Szíve nem volt Szilárd, és lelke sem volt hû Isten Iránt.

Efraim fiai, a fegyveres íjászok Hátat Fordítottak az ütközet Napján;

Nem õrizték meg az Isten szövetségét, és nem akartak Járni az õ törvényében;

Sõt elfelejtkeztek az õ tetteirõl, Csodáiról, a melyeket mutatott nékik.

Apáik elõtt Csodát Mívelt Égyiptom földjén, a Czoán mezején.

Ketté Választotta a tengert s átvitte õket; és Felállította a vizeket fal Gyanánt.

Vezette õket nappal felhõben, és egész éjen át tûznek Világosságában.

Sziklákat Hasított meg a Pusztában, és inniok adott bõségesen Akárcsak a mélységes vizekbõl.

Patakokat fakasztott a Kõsziklából, és folyamok Módjára vizeket ömlesztett:

Mégis Folyvást vétkeztek ellene, és Haragították a Felségest a Pusztában;

És Megkísérték Istent az õ Szívökben, enni Valót kérvén az õ Kivánságuk szerint.

És Szólának Isten ellen, Mondván: Avagy tudna-é Isten asztalt Teríteni a Pusztában?

Ímé, megcsapta a Kõsziklát és Víz ömlött és patakok özönlöttek; de vajjon tud-é kenyeret is adni? avagy Készíthet-é Húst az õ népének?

Meghallotta az Úr és megharagudott ezért, és tûz gyuladt fel Jákób ellen, és harag gerjedt fel Izráel ellen;

Mert nem hittek Istenben, és nem Bíztak az õ segedelmében,

És Ráparancsolt a felhõkre ott fenn, és az egek ajtait megnyitotta.

És hullatott Reájuk Mannát eledelûl, és mennyei Gabonát adott nékik.

Angyalok kenyerét ette az ember, bõséggel vetett nékik eleséget,

Megindítá a keleti szelet az egekben, és Elhozá erejével a déli szelet;

És hullata Rájuk annyi Húst, mint a por, és annyi madarat, mint a tenger fövénye.

És Leszállítá azokat az õ Táboruk közepére, az õ Sátoraikhoz köröskörûl.

Evének azért és igen megelégedének, és a mit Kivántak, azt Hozá nékik.

Mikor az Isten haragja felgerjede ellenök, és fõbbjeik közûl sokakat megöle, és Izráelnek ifjait Levágá;

Mindamellett is újra vétkezének, és nem hivének az õ csodadolgaiban.

Azért Hiábavalóságban tölttette el napjaikat, éveiket pedig rettegésben.

Ha ölte õket, Hozzá fordultak, megtértek és Istent keresék.

És eszökbe vevék, hogy Isten az õ Sziklájok, és a felséges Isten az õ Megváltójok;

És Hízelkedének néki Szájokkal, nyelvökkel pedig Hazudozának néki.

De Szívök nem volt tökéletes Iránta, és nem voltak hûségesek az õ szövetségéhez;

Õ azonban irgalmas és Bûnbocsátó, nem Semmisít meg, sõt sokszor Elfordítja Haragját, és nem önti ki teljes Búsulását.

Azért eszébe vevé, hogy test õk, és olyanok, mint az ellebbenõ szél, a mely nem tér vissza.

Hányszor Keserítették õt a Pusztában, Hányszor illették Fájdalommal a kietlenben?!

És újra Kísértették az Istent, és ingerelték Izráel szentjét.

Nem emlékeztek meg az õ kezérõl, sem a Napról, a melyen Megváltotta õket a Nyomorgatótól;

Midõn kitûzte jeleit Égyiptomban, és Csodáit a Czoán mezején.

És vérré Változtatta Folyóikat, hogy nem Ihatták patakjaikat.

Legyeket Bocsáta Reájok, a melyek emészték õket, és Békát, a mely Pusztítá õket.

Odaadta termésöket a szöcskének, a Munkájuk gyümölcsét a Sáskának.

Jégesõvel Pusztítá el szõlõjüket, s Figefáikat kõesõvel.

Odaveté barmaikat a jégesõnek, Marháikat pedig a mennyköveknek.

Rájok Bocsátá Haragjának tüzét, mérgét, Búsulását és a Szorongatást: a gonosz angyalok seregét.

Utat tört Haragjának, s nem tartotta meg a Haláltól lelköket, és életöket Döghalálnak veté.

És megöle minden elsõszülöttet Égyiptomban, az erõ zsengéjét Khám Sátoraiban.

Elindítá mint juhokat, az õ népét, s vezeté õket, mint Nyájat a Pusztában.

És vezeté õket Biztonságban, és nem félének; ellenségeiket pedig Elborítá a tenger.

És bevivé õket az õ szent Határába, arra a hegyre, a melyet szerzett az õ jobbkezével.

És kiûzé elõlük a Pogányokat, és Elosztá nékik az örökséget sorsvetéssel; és Letelepíté azok Sátoraiban az Izráel törzseit.

De megkisérték és Megharagíták a Magasságos Istent, és nem õrizék meg Bizonyságait;

Elfordulának ugyanis és hûtlenek levének, mint Apáik; visszafelé Fordulának, mint a csalfa Kézív.

Haragra ingerelték õt magaslataikkal, és Bosszantották faragott Bálványaikkal.

Meghallá ezt Isten és felgerjede; és az Izráelt felette Megutálá.

És elveté Magától Silói Hajlékát, a Sátort, a melyben lakott vala az emberek között;

Sõt Fogságba viteté erejét, dicsõségét pedig ellenség kezébe.

És fegyver Alá rekeszté az õ népét; és az õ öröksége ellen felgerjede.

Ifjait tûz emészté meg, és szüzei nem énekeltettek meg.

Papjai fegyver miatt hullottak el, és özvegyei nem végezheték a Siratást.

Akkor felserkene az Úr, mintegy álomból; mint hõs, a ki Bortól vigadoz;

És visszaveré ellenségeit; s örök Gyalázatot vete Reájok.

Azután Megútálá a József Sátorát, és nem Választá Efraim törzsét;

Hanem a Júda törzsét Választá; a Sion hegyét, a melyet szeret.

És Megépíté szent helyét, mint egy magas Várat; mint a földet, a melyet örök idõre Fundált.

És Kiválasztá Dávidot, az õ Szolgáját, és Elhozá õt a juhok Aklaiból.

A Szoptatós juhok mellõl Hozá el õt, hogy legeltesse Jákóbot, az õ népét, és Izráelt, az õ örökségét.

És legelteté õket Szívének tökéletessége szerint, és vezeté õket bölcs kezeivel.