Zsoltárok könyve

Aszáf Zsoltára. Oh Isten Pogányok jöttek be örökségedbe, megfertõztették szent templomodat, Jeruzsálemet Kõhalommá tették.

Szolgáid holttestét az ég madarainak Adták eledelûl, szenteid Húsát a föld vadjainak.

Ontották véröket, mint a vizet Jeruzsálem körûl, s nem volt, a ki eltemette volna õket.

Gyalázattá lettünk szomszédaink elõtt, Csúfságúl és nevetségûl a körûltünk Lakóknak.

Meddig haragszol Uram, szüntelen? meddig gerjedez féltõ szerelmed, mint a tûz?

Ontsd ki haragodat a Pogányokra, a kik nem ismernek téged, és az Országokra, a melyek nem Hívják Segítségûl a te nevedet;

Mert megemésztették Jákóbot és Hajlékát Elpusztították.

Ne emlékezzél meg Rovásunkra elõdeink vétkérõl; siess elénk Irgalmasságoddal, mert megnyomorodunk nagyon.

Segíts meg bennünket, Szabadító Istenünk, a te nevednek dicsõségéért; ments meg minket és Bocsásd meg vétkeinket a te nevedért.

Minek Mondanák a Pogányok: Hol az õ Istenök? Legyen Nyilvánvaló a Pogányokon szemeink Láttára a te Szolgáid kiontott véréért Való Bosszúállásod.

Jusson elõdb e a foglyok könyörgése; karod Hatalmával tartsd meg a Halálnak eme fiait;

Mi pedig, a te néped és a te legelõd Nyája, Hálát adunk néked mindörökké, s nemzedékrõl-nemzedékre hirdetjük a te dicséretedet!