Zsoltárok könyve
88. zsoltár
Ének. A Kóráh fiainak Zsoltára. Az éneklõmesternek a Mahalath-Lehannóthra. Az Ezrahita Hémán Tanítása. Uram, Szabításomnak Istene! Nappal Kiáltok, éjjelente elõtted vagyok:
Jusson elõdbe Imádságom, hajtsad füled az én Kiáltozásomra!
Mert betelt a lelkem Nyomorúságokkal, és életem a Seolig jutott.
Hasonlatossá lettem a Sírba Szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejeveszett ember.
A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik Koporsóban feküsznek, a kikrõl többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtõl.
Mély Sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.
A te haragod Reám nehezedett, és minden haboddal Nyomtál engem. Szela.
Elszakasztottad ismerõseimet tõlem, útálattá tettél elõttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.
Szemem megsenyvedett a Nyomorúság miatt; Kiáltalak téged Uram minden napon, Hozzád terjengetem kezeimet.
Avagy a holtakkal teszel-é Csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? Szela.
Beszélik-é a Koporsóban a te kegyelmedet, hûségedet a Pusztulás helyén?
Megtudhatják-é a sötétségben a te Csodáidat, és Igazságodat a feledékenység földén?
De én Hozzád Rimánkodom, Uram, és Jó reggel elédbe jut az én Imádságom:
Miért vetsz el Hát Uram engem, és rejted el Orczádat én tõlem?
Nyomorult és holteleven vagyok Ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.
Általmentek rajtam a te Búsulásaid; a te Szorongatásaid elemésztettek engem.
Körûlvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körûlöveztek engem.
Elszakasztottál tõlem Barátot és rokont; ismerõseim a-setétség.
