Zsoltárok könyve

Az éneklõmesternek a Múthlabbén szerint; Dávid Zsoltára. Dicsérlek Uram teljes Szívemmel, hirdetem minden csudatételedet.

Örülök és örvendezek tebenned, zengedezem, oh Magasságos, a te nevedet;

Hogy az én ellenségeim Meghátráltak, elbuktak és elvesztek a te Orczád elõtt;

Hogy véghezvitted ítéletemet és ügyemet: az ítélõ-székben ültél, mint igaz Bíró.

Megdorgáltad a Pogányokat, elvesztetted a gonoszt: nevöket mindörökre kitörölted.

Az ellenség megszünt, elpusztult örökre; és a Városoknak, a miket Feldúltál még az emlékezetök is elveszett.

Az Úr pedig örökké Trónol, ítéletre Készítette el az õ székét.

És õ Megítéli a Világot Igazsággal, törvényt tesz a népeknek Méltányosan.

És lesz az Úr nyomorultak Kõvára, Kõvár a szükség idején.

Azért te benned Bíznak, a kik ismerik a te nevedet; mert nem hagytad el, Uram, a kik keresnek téged.

( Zengjetek az Úrnak, a ki Sionban lakik; hirdessétek a népek között az õ cselekedeteit.

Mert Számon kéri a kiontott vért, megemlékezik Rólok, nem feledkezik el a szegények Kiáltásáról.

Hogy hirdessem minden dicséretedet Sion Leányának kapuiban; hadd örvendjek a te Szabadításodban.

Besülyedtek a Pogányok a verembe, a melyet ástak; a Hálóban, a melyet elrejtettek, megakadt a Lábok.

Megismertetett az Úr, ítéletet hozott; a gonoszt annak Kezemunkájával ejtette el. Higgajon. Szela.

Seolba jutnak a gonoszok, oda minden nép, a mely elfeledkezik Istenrõl.

Mert a szegény nem lesz végképen elfelejtve, a nyomorultak reménye sem vész el örökre.

Kelj fel Uram, ne hatalmasodjék el a Halandó; ítéltessenek meg a Pogányok te elõtted!

Rettentsd meg, Uram, õket; Tudják meg a Pogányok, hogy Halandók õk! Szela.