Zsoltárok könyve
90. zsoltár
Mózesnek, az Isten emberének Imádsága. Uram, te Voltál nékünk hajlékunk nemzedékrõl nemzedékre!
Minekelõtte hegyek lettek és föld és Világ Formáltaték, öröktõl fogva mindörökké te vagy Isten.
Te Visszatéríted a Halandót a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza embernek fiai!
Mert ezer esztendõ annyi elõtted, mint a tegnapi nap, a mely Elmúlt, és mint egy õrjárási idõ éjjel.
Elragadod õket; Olyanokká lesznek, mint az álom; mint a fû, a mely reggel sarjad;
Reggel Virágzik és sarjad, és estvére elhervad és Megszárad.
Bizony megemésztetünk a te haragod által, és a te Búsulásod miatt megromlunk!
Elédbe vetetted a mi álnokságainkat; titkos bûneinket a te Orczádnak Világa elé.
Bizony Elmúlik minden mi napunk a te Bosszúállásod miatt; megemésztjük a mi esztendeinket, mint a beszédet.
A mi esztendeinknek napjai hetven esztendõ, vagy ha feljebb, nyolczvan esztendõ, és nagyobb részök Nyomorúság és Fáradság, a mely gyorsan tovatünik, mintha repülnénk.
Ki tudhatja a te haragodnak erejét, és a te félelmetességed szerint Való Bosszúállásodat?
Taníts minket úgy Számlálni napjainkat, hogy bölcs Szívhez jussunk.
Térj vissza Uram! meddig késel? és könyörülj a te Szolgáidon.
Jó reggel Elégíts meg minket a te kegyelmeddel, hogy örvendezzünk és Vígadjunk minden mi idõnkben.
Vidámíts meg minket a mi Nyomorúságunk napjaihoz képest, az esztendõkhöz képest, a melyekben gonoszt Láttunk.
Láttassék meg a te mûved a te Szolgáidon, és a te dicsõséged azoknak fiain.
És legyen az Úrnak, a mi Istenünkek Jó kedve mi rajtunk, és a mi kezünknek Munkáját tedd állandóvá nékünk, és a mi kezünknek Munkáját tedd állandóvá!
