Zsoltárok könyve
92. zsoltár
Zsoltár, ének szombat napra. Jó dolog dicsérni az Urat, és éneket mondani a te nevednek, oh Felséges!
Hirdetni Jó reggel a te kegyelmedet, és éjjelente a te hûséges voltodat.
Tíz Húrú hegedûvel és lanttal, Hárfán Való zengedezéssel.
Mert Megvidámítottál engem Uram a te cselekedeteddel, a te kezednek mûveiben örvendezem.
Mely nagyon Uram a te mûveid, igen mélységesek a te gondolataid!
A balgatag ember nem tudja, a bolond pedig nem érti meg ezt:
Hogy mikor felsarjaznak a gonoszok, mint a fû, és Virágoznak mind a Hamisság cselekedõk, mindörökké elveszszenek õk;
Te pedig Uram, Magasságos vagy örökké!
Mert ímé, a te ellenségeid Uram, mert ímé, a te ellenségeid elvesznek, és elszélednek mind a Hamisság cselekedõk!
De magasra növeszted az én szarvamat, mint az Egyszarvúét; Elárasztatom Csillogó olajjal.
És legeltetem szememet az én ellenségeimen, és az ellenem Támadó gonosztevõkön mulat majd a fülem.
Az igaz Virágzik, mint a Pálmafa, növekedik, mint a czédrus a Libánonon.
Plánták õk az Úrnak Házában; a mi Istenünknek Tornáczaiban Virágzanak.
Még a vén korban is gyümölcsöznek; kövérek és zöldellõk lesznek;
Hogy hirdessék, hogy Igazságos az Úr, az én Kõsziklám, hogy nincsen Hamisság benne!