Mózes második könyve (A zsidóknak Égyiptomból kijövetelérõl )
Mózes II. könyve, 11. rész
Az Úr pedig monda Mózesnek: Még egy Csapást hozok a Faraóra és Égyiptomra; Azután Elbocsát titeket innen; a mikor mindenestõl Elbocsát, ûzve hajt el titeket innen.
Szólj azért a népnek füle Hallatára, hogy kérjenek a férfi az õ Férfitársától, az asszony pedig az õ Asszonytársától ezüst edényeket és arany edényeket.
Az Úr pedig kedvessé tevé a népet az Égyiptombeliek elõtt. A Férfiú Mózes is igen nagy vala Égyiptom földén a Faraó Szolgái elõtt és nép elõtt.
És monda Mózes: Ezt mondja, az Úr: Éjfél körûl kimegyek Égyiptomba.
És meghal Égyiptom földén minden elsõszülött, a Faraónak elsõszülöttétõl fogva, a ki az õ Királyi székében ûl, a Szolgálónak elsõ szülöttéig, a ki malmot hajt; a baromnak is minden elsõ Fajzása.
És nagy Jajgatás lesz egész Égyiptom földén, a melyhez Hasonló nem volt és Hasonló nem lesz többé.
De Izráel fiai közül az eb sem ölti ki nyelvét senkire, az embertõl kezdve a baromig; hogy Megtudjátok, hogy különbséget tett az Úr Égyiptom között és Izráel között.
És mindezek a te Szolgáid lejönnek Hozzám és Leborúlnak elõttem, Mondván: Eredj ki te és mind a nép, a mely téged követ, és csak Azután megyek el. És nagy haraggal méne ki a Faraó elõl.
Az Úr pedig monda Mózesnek: Azért nem hallgat Reátok a Faraó, hogy az én Csudáim sokasodjanak meg Égyiptom földén.
Mózes pedig és Áron mindezeket a Csudákat megtevék a Faraó elõtt; de az Úr Megkeményíté a Faraó Szívét. És nem Bocsátá el Izráel fiait az õ földérõl.
