Mózes második könyve (A zsidóknak Égyiptomból kijövetelérõl )

És Szóla az Úr Mózesnek, Mondván:

Nékem szentelj minden elsõszülöttet, valami megnyitja az õ Anyjának méhét az Izráel fiai között, Akár ember, Akár barom, enyim legyen az.

És monda Mózes a népnek: Megemlékezzél e Napról, melyen kijöttetek Égyiptomból, a Szolgálatnak Házából; mert hatalmas kézzel hozott ki onnan titeket az Úr; azért ne egyetek Kovászost.

Ma mentek ki, az Abib Hónapban.

És ha majd bevisz téged az Úr a Kananeusok, meg Khittheusok, meg Emoreusok, meg Khivveusok és Jebuzeusok földére, melyrõl megesküdött a ti Atyáitoknak, hogy néked adja azt a téjjel és mézzel Folyó földet: akkor ebben a Hónapban végezd ezt a Szertartást.

Hét napon át Kovásztalan kenyeret egyél, a hetedik napon pedig innepet ûlj az Úrnak.

Kovásztalan kenyeret egyél hét napon át, és ne Láttassék Nálad Kovászos kenyér, se Kovász ne Láttassék a te egész Határodban.

És add Tudtára a te fiadnak azon a napon, Mondván: Ez a miatt van, a mit az Úr cselekedett velem, mikor kijövék Égyiptomból.

Tartsd meg azért ezt a rendelést annak idejében esztendõrõl esztendõre.

Ha pedig beviénd téged az Úr a Kananeusok földére, a miképen megesküdött néked és a te Atyáidnak, és azt néked Adándja:

Az Úrnak Ajánld fel akkor mindazt, a mi az õ Anyjának méhét megnyitja, a baromnak is, a mi néked lesz, minden Méhnyitó Fajzását; a Hímek az Úré.

De a Szamárnak minden elsõ Fajzását Báránynyal Váltsd meg; ha pedig meg nem Váltod, szegd meg a Nyakát. Az embernek is minden elsõszülöttét Megváltsd a te fiaid közûl.

És ha egykor a te fiad téged megkérdez, Mondván: Micsoda ez? akkor mondd néki: Hatalmas kézzel hozott ki minket az Úr Égyiptomból, a Szolgálatnak Házából.

És lõn, mikor a Faraó Megátalkodottan vonakodék minket Elbocsátani: megöle az Úr minden elsõszülöttet Égyiptom földén, az ember elsõszülöttétõl a barom elsõ Fajzásáig; azért áldozok én az Úrnak minden Hímet, mely anyja méhét megnyitja, és Megváltom az én fiaimnak minden elsõszülöttét.

Legyen azért jel Gyanánt a te kezeden és homlok-kötõ Gyanánt a te szemeid elõtt, mert hatalmas kézzel hozott ki minket az Úr Égyiptomból.

És lõn, a mikor Elbocsátá a Faraó a népet, nem vivé õket Isten a Filiszteusok földje felé, noha közel vala az; mert monda az Isten: Netalán Mást gondol a nép, ha harczot Lát, és visszatér Égyiptomba.

Kerülõ úton vezeté azért Isten a népet, a veres tenger Pusztájának útján; és fölfegyverkezve jövének ki Izráel fiai Égyiptom földérõl.

És Mózes elvivé Magával a József tetemeit is, mert megesketvén megeskette vala Izráel fiait, Mondván: Meglátogatván Meglátogat titeket az Isten, akkor az én tetemeimet felvigyétek innen magatokkal.

És Elindúlának Szukhótból és Táborba Szállának Ethámban, a puszta szélén.

Az Úr pedig megy vala elõttök nappal felhõoszlopban, hogy vezérelje õket az úton, éjjel pedig tûzoszlopban, hogy Világítson nékik, hogy éjjel és nappal mehessenek.

Nem Távozott el a felhõoszlop nappal, sem a tûzoszlop éjjel a nép elõl. az Égyiptombeliek pedig oda vesznek.