Mózes második könyve (A zsidóknak Égyiptomból kijövetelérõl )
Mózes II. könyve, 15. rész
Akkor éneklé Mózes és az Izráel fiai ezt az éneket az Úrnak, és Szólának Mondván: Éneklek az Úrnak, mert fenséges õ, lovat Lovasával tengerbe vetett.
Erõsségem az Úr és énekem, Szabadítómmá lõn nekem; ez az én Istenem, õt dicsérem, Atyámnak Istene, õt magasztalom.
Vitéz harczos az Úr; az õ neve Jehova.
A Faraó szekereit és seregét tengerbe vetette, s Válogatott harczosai Belefúltak a veres tengerbe.
Elborították õket a Hullámok, kõ Módjára merûltek a mélységbe.
Jobbod, Uram, erõ által dicsõûl, jobbod, Uram, ellenséget összetör.
Fenséged Nagyságával Zúzod össze Támadóid, Kibocsátod haragod s megemészti az õket mint Tarlót.
Orrod lehelletétõl Feltorlódtak a vizek. És a Futó habok fal Módjára Megálltak; a mélységes vizek megmerevûltek a tenger Szívében.
Az ellenség monda: Ûzöm, Utólérem õket, Zsákmányt osztok, Bosszúm töltöm rajtok. Kardomat Kirántom, s kiirtja õket karom.
Leheltél lehelleteddel s tenger Borítá be õket; elmerûltek, mint az ólom a nagy vizekben.
Kicsoda az istenek közt olyan, mint te Uram? Kicsoda olyan, mint te, szentséggel dicsõ, félelemmel Dícsérendõ és csudatévõ?
Kinyújtottad jobbkezedet, és elnyelé õket a föld.
Kegyelmeddel vezérled te Megváltott népedet, hatalmaddal viszed be te szent Lakóhelyedre.
Meghallják ezt a népek és megrendûlnek; Filisztea Lakóit reszketés fogja el.
Akkor Megháborodának Edom fejedelmei, Moáb hatalmasait rettegés Szállja meg, elcsügged a Kanaán egész Lakossága.
Félelem és aggodalom lepi meg õket; karod Hatalmától elnémulnak mint a kõ, mig átvonul néped, Uram! Míg átvonul a nép, a te szerzeményed.
Beviszed s Megtelepíted õket örökséged hegyén, melyet Uram, lakhelyûl magadnak Készítél, szentségedbe Uram, melyet kezed Építe.
Az Úr uralkodik mind örökkön örökké.
Mert bémenének a Faraó lovai, szekereivel és lovasaival együtt a tengerbe, és az Úr Visszafordítá Reájok a tenger vizét; Izráel fiai pedig Szárazon Jártak a tenger közepén.
Akkor Miriám Prófétaasszony, Áronnak nénje dobot võn kezébe, és kimenének Utána mind az asszonyok dobokkal és Tánczolva.
Суд.:11:34 Суд.:21:21 1 Сам.:18:6 2 Сам.:6:16 1 Дн.:15:16 Псал.:68:25 Псал.:81:2 Псал.:49:3 Јер.:31:4 És felele nékik Miriám: Énekeljetek az Úrnak, mert fenséges õ, lovat Lovasával tengerbe vetett.
Ennekutána Elindítá Mózes az Izráelt a veres tengertõl, és menének Súr puszta felé; Három napig menének a Pusztában és nem Találának vizet.
És Eljutának Márába, de nem Ihatják vala a vizet Márában, mivelhogy keserû vala. Azért is nevezék nevét Márának.
És Zúgolódik vala a nép Mózes ellen, Mondván: Mit igyunk?
Ez pedig az Úrhoz Kiálta, és mutata néki az Úr egy Fát és beveté azt a Vízbe, és a Víz megédesedék. Ott ada néki Rendtartást és törvényt és ott Megkísérté.
5 Мој.:8:2 5 Мој.:8:16 Ис.Н.:16:4 Ис.Н.:24:25 Суд.:2:22 Суд.:3:1 Суд.:3:4 2 Цар:2:21 2 Цар:4:41 Псал.:66:10 Псал.:81:7 És monda: Ha a te Uradnak Istenednek Szavára hûségesen hallgatsz és azt cselekeszed, a mi kedves az õ szemei elõtt és figyelmezel az õ parancsolataira és megtartod minden rendelését: egyet sem Bocsátok Reád ama betegségek közûl, a melyeket Égyiptomra Bocsátottam, mert én vagyok az Úr, a te Gyógyítód.
3 Мој:14:57 5 Мој.:7:12 5 Мој.:23:25 5 Мој.:28:27 Псал.:41:3 Псал.:3:3 Псал.:47:3 Јер.:11:7 Јер.:17:24 Мар.:5:28 1 Кор.:11:30 És Jutának Élimbe, és ott tizenkét Forrás vala és hetven Pálmafa; és Tábort ütének ott a vizek mellett.
