Mózes második könyve (A zsidóknak Égyiptomból kijövetelérõl )

És Szóla az Úr Mózesnek, Mondván:

Ímé, név szerint Meghívtam Bésaléelt, a Húr Fiának Urinak Fiát a Júda nemzetségébõl.

És betöltöttem õt Istennek lelkével, bölcseséggel, értelemmel és Tudománnyal minden mesterséghez.

Hogy tudjon kigondolni mindent, a mit Aranyból, ezüstbõl, rézbõl kell Csinálni,

És Foglaló köveket metszeni, Fát faragni, és mindenféle Munkákat végezni.

És ímé Aholiábot is, Akhiszamáknak Fiát a Dán nemzetségébõl, mellé adtam; és adtam minden értelmesnek szivébe bölcseséget, hogy Elkészítsék mind azt, a mit néked megparancsoltam.

A gyülekezet Sátorát, a Bizonyság Ládáját, a fölibe Való fedelet, és a Sátornak minden edényét.

Az asztalt és annak edényit, a tiszta Gyertyatartót, és minden Hozzávalót, és a füstölõ Oltárt.

Az egészen Égõáldozat Oltárát és annak minden edényit, a Mosdómedenczét és annak Lábát.

A Szolgálathoz Való Ruhákat, Áron papnak szent öltözetit, és az õ fiainak öltözetit, a papi Szolgálatra.

A kenetnek Olaját, és a Jó Illatú füstölõ szert a szentséghez. Mindent úgy Csináljanak, a mint néked parancsoltam.

Azután Szóla az Úr Mózesnek, Mondván:

Megtartsátok azért a szombatot; mert szent az ti néktek. A ki azt megrontja, Halállal lakoljon. Mert valaki Munkát végez azon, annak lelke írtassék ki az õ népe közûl.

Hat napon Munkálkodjanak, a hetedik nap pedig a nyugodalomnak szombatja az Úrnak szentelt nap: valaki szombatnapon Munkálkodik, megölettessék.

Megtartsák azért az Izráel fiai a szombatot, megszentelvén a szombatot nemzetségrõl nemzetségre, örök szövetségül.

Legyen közöttem és az Izráel fiai között örök jel ez; mert hat napon teremtette az Úr a mennyet és a földet, hetednapon pedig megszünt és megnyugodott.

Mikor pedig elvégezte vele Való beszédét a Sinai hegyen, által Adá Mózesnek a Bizonyság két Tábláját, az Isten újjával írt Kõtáblákat.