Mózes második könyve (A zsidóknak Égyiptomból kijövetelérõl )

És monda az Úr Mózesnek: Vágj két Kõtáblát, Hasonlókat az elõbbiekhez, hogy írjam fel azokra azokat a szavakat, a melyek az elõbbi Táblákon voltak, a melyeket széttörtél.

És légy készen reggelre, és jöjj fel reggel a Sinai hegyre, és állj ott elõmbe a hegy tetején.

De senki veled fel ne jöjjön, és senki ne mutatkozzék az egész hegyen; juhok és barmok se legeljenek a hegy környékén.

Vágott azért két Kõtáblát, az elõbbiekhez Hasonlókat, és felkelvén reggel, felméne Mózes a Sinai hegyre, a mint az Úr parancsolta néki, és kezébe vevé a két Kõtáblát.

Az Úr pedig Leszálla felhõben, és ott álla õ vele, és nevén Kiáltá az Urat:

És az Úr Elvonúla õ elõtte és Kiálta: Az Úr, az Úr, irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy Irgalmasságú és Igazságú.

A ki irgalmas marad ezer íziglen; Megbocsát Hamisságot, vétket és bûnt: de nem hagyja a bûnöst büntetlenül, megbünteti az Atyák álnokságát a fiakban, és a fiak fiaiban harmad és Negyedíziglen.

És Mózes nagy sietséggel földre Borúla, és Lehajtá fejét.

És monda: Uram, ha elõtted kedvet Találtam, kérlek Járjon az Úr velünk; mert Keménynyakú nép ez! Kegyelmezz a mi vétkeinknek és Gonoszságunknak, és fogadj minket örökségeddé.

Õ pedig monda: Ímé szövetséget kötök; a te egész néped elõtt Csudákat teszek, a milyenek nem voltak az egész földön, sem a népek között, és Meglátja az egész nép, a mely között te vagy, az Úrnak cselekedeteit; mert Csudálatos az, a mit én cselekszem veled.

Jegyezd meg magadnak a mit ma parancsolok néked. Ímé kiûzöm elõled az Emoreust, Kananeust, Khittheust, Perizeust, Khivveust, Jebuzeust.

Vigyázz magadra, nehogy szövetséget köss annak a földnek lakosaival, a melybe bemégy, hogy Botránkozásra ne legyen közötted.

Hanem Oltáraikat Rontsátok el, törjétek össze Bálványaikat, és Vágjátok ki berkeiket.

Mert nem szabad Imádnod Más istent; mert az Úr, a kinek neve féltõn szeretõ, féltõn szeretõ Isten õ.

Hogy valamiképen szövetséget ne köss annak a földnek lakosaival, hogy a mikor isteneiket követvén Paráználkodnak, és áldoznak az õ isteneiknek, és Meghívnak téged, egyél az õ áldozatukból,

És feleséget végy az õ Leányaik közûl a te fiaidnak, hogy mikor Paráználkodnak az õ Leányaik isteneiket követvén, a te fiaidat is Paráználkodásra vigyék, az õ isteneiket követvén.

Ne Csinálj magadnak öntött isteneket.

A Kovásztalan kenyér innepét megtartsad: hét nap egyél Kovásztalan kenyeret, a mint megparancsoltam néked, az Abib Hónap ideje alatt; mert Abib Hónapban jöttél ki Égyiptomból.

Mindaz a mi az anyja méhét megnyitja, enyém legyen, és minden Hímbarmod is, a mely a te tehenednek vagy juhodnak elsõ Fajzása.

De a Szamárnak elsõ vemhét juhon Váltsd meg; ha pedig nem Váltod, szegd Nyakát. Fiaid közül minden elsõszülöttet Megválts, és ne jöjjön üresen elõmbe senki.

Hat napon Munkálkodjál, a hetedik napon pedig pihenj; Szántás és Aratás idején is pihenj.

A hetek innepét is megtartsd a Búza zsengének Aratásakor; meg a Betakarás innepét is az esztendõ végén.

Háromszor esztendõnként minden Férfiú jelenjen meg az Úrnak, Izráel Ura Istenének Színe elõtt.

Áldozatom vérét ne ontsd ki Kovász mellett, és a husvét innepének áldozatja ne maradjon meg reggelig.

Földed zsengéibõl az elsõt vidd fel az Úrnak a te Istenednek Házába. Ne fõzz gödölyét az anyja tejében.

És monda az Úr Mózesnek: Írd fel ezeket a szavakat; mert ezeknek a szavaknak érte lme szerint kötöttem szövetséget veled és Izráellel.

És ott vala az Úrral negyven nap és negyven éjjel; kenyeret nem evett, vizet sem ivott. És Felírá a Táblákra a szövetség szavait, a Tíz parancsolatot.

És lõn, a mikor Mózes a Sinai hegyrõl Leszálla, (a Mózes kezében vala a Bizonyság két Táblája, mikor a hegyrõl Leszálla) Mózes nem tudta, hogy az õ Orczájának bõre Sugárzik, mivelhogy õ vele Szólott.

És a mint Áron és az Izráel minden fiai Meglátták Mózest, hogy az õ Orczájának bõre Sugárzik: féltek Közelíteni Hozzá.

Mózes pedig Megszólítá õket, és Áron és a gyülekezetnek fejei mind Hozzá menének, és Szóla velök Mózes.

Azután az Izráel fiai is mind Hozzá Járulának, és Megparancsolá nékik mind azt, a mit az Úr mondott néki a Sinai hegyen.

Mikor pedig elvégezte Mózes velök a beszédet, leplet tõn Orczájára.

És mikor Mózes az Úr elébe méne, hogy vele Szóljon, levevé a leplet, Míg kijõne. Kijövén pedig, Elmondá az Izráel fiainak, a mi parancsot kapott.

És az Izráel fiai Láták a Mózes Orczáját, hogy Sugárzik a Mózes Orczájának bõre; és Mózes a leplet ismét Orczájára Borítá, Mígnem beméne, hogy Õvele Szóljon.