Mózes második könyve (A zsidóknak Égyiptomból kijövetelérõl )

Annakutána pedig elmenének Mózes és Áron és Mondának a Faraónak: Ezt Mondá az Úr, Izráelnek Istene: Bocsásd el az én népemet, hogy ünnepet ûljenek nékem a Pusztában.

A Faraó pedig Mondá: Kicsoda az Úr, hogy Szavára hallgassak, és Elbocsássam az Izráelt? Nem ismerem az Urat és nem is Bocsátom el Izráelt.

Õk pedig Mondának: A héberek Istene megjelent nékünk; hadd mehessünk Hát Háromnapi útra a Pusztába, hogy áldozhassunk az Úrnak a mi Istenünknek, hogy meg ne verjen minket Döghalállal vagy fegyverrel.

Égyiptom Királya pedig monda nékik: Mózes és Áron! miért Vonjátok el a népet az õ Munkáitól? menjetek dolgotokra.

Parancsolá azért a Faraó azon a napon a nép Sarczoltatóinak és Felvigyázóinak, Mondván:

Ne adjatok többé Polyvát a népnek a téglavetéshez mint ennekelõtte; hadd menjenek el õk magok és szedjenek magoknak Polyvát.

De a tégla Számát, mennyit ennekelõtte Csináltak, vessétek ki Rájok; azt le ne Szállítsátok, mert restek õk és azért Kiáltoznak, Mondván: Menjünk el, áldozzunk a mi Istennünknek.

Nehezíttessék meg a Szolgálat ezeken az embereken, hogy azzal legyen dolguk és ne hajtsanak hazug Szóra.

Kimenének azért a nép Sarczoltatói és Felvigyázói és ezt Mondák a népnek Mondván: Ezt mondja a Faraó: Nem adok néktek Polyvát.

Menjetek magatok, szedjetek magatoknak Polyvát onnan, a hol Találtok; mert semmi sem Szállíttatik le Szolgálatotokból.

És elszélede a nép egész Égyiptom földén, hogy Tarlót szedjen polyva helyett.

A Sarczoltatók pedig Szorítják vala, Mondván: Végezzétek el Munkátokat, Napjában a napi Munkát, mint akkor, a mikor polyva volt.

És verettetének az Izráel fiai közûl Való Felvigyázók, a kiket a Faraó Sarczoltatói rendeltek vala föléjök, Mondván: Miért nem végeztétek el a Rátok vetett Téglaszámot sem tegnap, sem ma úgy, mint ennekelõtte?

És elmenének az Izráel fiai közûl Való Felvigyázók és Kiáltának a Faraóhoz, Mondván: Miért cselekszel így a te Szolgáiddal?

Polyvát nem adnak a te Szolgáidnak és azt Mondják nékünk: Csináljatok Téglát! És ímé a te Szolgáid verettetnek, a te néped pedig vétkezik.

Az pedig monda: Restek vagytok, restek, azért Mondjátok: Menjünk el, áldozzunk az Úrnak!

Most pedig menjetek, dolgozzatok, Polyvát ugyan nem adnak néktek, de a Rátok vetett tégla-Számot be kell adnotok.

Akkor Látják vala Izráel fiainak Felvigyázói, hogy bajban vannak, mivel azt kell mondaniok: a tégla-Számot le ne Szállítsátok; Napjában a napi munka meglegyen.

És mikor kijövének a Faraótól, szembe Találkozának Mózessel és Áronnal.

S Mondának nékik: Lásson meg titeket az Úr és ítéljen meg, kik rossz Hírbe kevertetek minket a Faraó elõtt és az õ Szolgái elõtt, fegyvert Adván azok kezébe, hogy megöljenek minket.

És visszaméne Mózes az Úrhoz és monda: Uram, miért engedsz Rosszúl Bánni ezzel a néppel! Miért küldél engem ide?

Mert Attól fogva, hogy bemenék a Faraóhoz, hogy a te nevedben Szóljak, roszszabbul Bánik e néppel; Megszabadítani pedig nem Szabadítád meg a te népedet.