Mózes második könyve (A zsidóknak Égyiptomból kijövetelérõl )

Az Úr pedig monda Mózesnek: Lásd, Istenévé teszlek téged a Faraónak, Áron pedig, a te Atyádfia, Szószólód lészen.

Te mondj el mindent, a mit néked parancsolok; Áron pedig, a te Atyádfia mondja meg a Faraónak, hogy Bocsássa el Izráel fiait az õ földérõl.

Én pedig Megkeményítem a Faraó Szívét és Megsokasítom az én jeleimet és Csudáimat Égyiptom földén.

És a Faraó nem hallgat Reátok; akkor én kezemet Égyiptomra vetem és kihozom az én seregeimet, az én népemet, az Izráel fiait Égyiptom földérõl nagy büntetõ ítéletek által.

S Megtudják az Égyiptombeliek, hogy én vagyok az Úr, a mikor Kinyujtándom kezemet Égyiptomra és Kihozándom az Izráel fiait õ közûlök.

És cselekedék Mózes és Áron, a mint parancsolta vala nékik az Úr; úgy cselekedének.

Mózes pedig nyolczvan esztendõs és Áron Nyolczvanhárom esztendõs vala, a mikor a Faraóval beszéltek.

És Szóla az Úr Mózesnek és Áronnak Mondván:

Ha Szól Hozzátok a Faraó Mondván: tegyetek Csudát; akkor mondd Áronnak: Vedd a te vesszõdet és vesd a Faraó elé; Kígyóvá lesz.

Beméne azért Mózes és Áron a Faraóhoz és úgy cselekedének, a mint az Úr parancsolta vala; veté Áron az õ vesszejét a Faraó elé és az õ Szolgái elé, és Kígyóvá lõn.

És Elõhívá a Faraó is a bölcseket és Varázslókat, és azok is, Égyiptom írástudói, úgy cselekedének az õ titkos mesterségökkel.

Elveté ugyanis mindenik az õ veszszejét és Kígyókká lõnek; de az Áron vesszeje elnyelé azok vesszejét.

És megkeményedék a Faraó Szíve és nem hallgata Reájok, a mint megmondotta vala az Úr.

Az Úr pedig monda Mózesnek: Kemény a Faraó Szíve, nem akarja a népet Elbocsátani.

Eredj a Faraóhoz reggel; ímé õ kimegy a Vízhez, és állj eleibe a Folyóvíz Partján, és a vesszõt, a mely Kígyóvá Változott vala, vedd kezedbe.

És mondd néki: Az Úr, a héberek Istene küldött engem Hozzád, Mondván: Bocsásd el az én népemet, hogy Szolgáljanak nékem a Pusztában;de ímé mindez ideig meg nem Hallgattál.

Így Szólt az Úr: Errõl tudod meg hogy én vagyok az Úr: Ímé én megsujtom a vesszõvel, a mely kezemben van, a vizet, a mely a Folyóban van, és vérré Változik.

És a hal, a mely a Folyóvízben van, meghal, a Folyóvíz pedig megbüdösödik és Irtózni fognak az Égyiptombeliek vizet inni a Folyóból.

Monda azért az Úr Mózesnek: Mondd Áronnak: Vedd a te vesszõdet és nyujtsd ki kezedet Égyiptom vizeire; azoknak Folyóvizeire, Csatornáira, tavaira és minden Vízfogóira, hogy vérré legyenek és vér legyen Égyiptom egész földén, mind a fa-,mind a kõedényekben.

Mózes és Áron pedig úgy cselekedének, a mint az Úr parancsolta vala. És felemelé a vesszõt és Megsujtá a vizet, a mely a Folyóban vala a Faraó elõtt és az õ Szolgái elõtt, és mind vérré Változék a Víz, a mely a Folyóban vala.

A hal pedig, a mely a Folyóvízben vala, meghala, és megbüdösödék a Folyóvíz, és nem Ihatának az Égyiptombeliek a Folyónak vizébõl; és vér vala az egész Égyiptom földén.

De úgy cselekedének Égyiptom írástudói is az õ Varázslásukkal, és kemény maradt a Faraó Szíve és nem hallgata Reájok; a mint az Úr megmondotta vala.

És elfordula a Faraó és haza méne és ezen sem indula meg az õ Szíve.

Az Égyiptombeliek pedig Mindnyájan ássák vala Folyóvíz mellékét Vízért, hogy ihassanak; mert nem Ihatják vala a Folyó vizét.

És hét nap telék el, a Mióta az Úr megsujtotta vala a Folyóvízet. tetvek, és bogarak Sokaságával Boríttatja el Égyiptom földét.