Bölcs Salamonnak példabeszédei

Salamonnak, Dávid Fiának, Izráel Királyának példabeszédei,

Bölcseség és erkölcsnek Tanulására, értelmes beszédek megértésére;

Okos Fenyítéknek, Igazságnak és ítéletnek és becsületességnek megnyerésére;

Együgyûeknek eszesség, gyermeknek Tudomány és Meggondolás Adására.

Hallja a bölcs és Öregbítse az õ Tanulságát, és az értelmes szerezzen érett Tanácsokat.

Példabeszédnek és Példázatnak, bölcsek beszédeinek és Találós meséinek megértésére.

Az Úrnak félelme feje a bölcseségnek; a bölcseséget és erkölcsi Tanítást a bolondok Megútálják.

Hallgasd, fiam, a te Atyádnak erkölcsi Tanítását, és a te Anyádnak Oktatását el ne hagyd.

Mert kedves ékesség lesz a te fejednek, és Aranyláncz a te nyakadra.

Fiam, ha a bûnösök el akarnak Csábítani téged: ne fogadd beszédöket.

Ha azt Mondják: jere mi velünk, leselkedjünk vér Után, rejtezzünk el az ártatlan ellen ok nélkül;

Nyeljük el azokat, mint a Sír elevenen, és egészen, mint a kik mélységbe Szállottak;

Minden Drága Marhát nyerünk, megtöltjük a mi Házainkat Zsákmánynyal;

Sorsodat vesd közénk; egy erszényünk legyen Mindnyájunknak:

Fiam, ne Járj egy úton ezekkel, Tartóztasd meg Lábaidat ösvényüktõl,

Mert Lábaik a gonoszra futnak, és sietnek a vérnek Ontására.

Mert Hiába vetik ki a Hálót minden Szárnyas állat szemei elõtt:

Ezek mégis vérök árán is ólálkodnak, lelkök árán is leselkednek:

Ilyen az útja minden kapzsi embernek: Gazdájának életét veszi el.

A bölcseség künn szerül-szerte Kiált; az Utczákon zengedezteti az õ Szavát.

Lármás utczafõkön Kiált a kapus bemenetelin, a Városban Szólja az õ beszédit.

Míglen szeretitek, oh ti együgyûek az együgyûséget, és gyönyörködnek a Csúfolók Csúfolásban, és gyûlölik a balgatagok a Tudományt!?

Térjetek az én Dorgálásomhoz; ímé közlöm veletek az én lelkemet, tudtotokra adom az én beszédimet néktek.

Mivelhogy Hívtalak titeket, és vonakodtatok, kiterjesztém az én kezemet, és senki eszébe nem vette;

És Elhagytátok minden én Tanácsomat, és az én feddésemmel nem gondoltatok:

Én is a ti Nyomorúságtokon nevetek, Megcsúfollak, mikor eljõ az, a mitõl féltek.

Mikor eljõ, mint a vihar, az, a mitõl féltek, és a ti Nyomorúságtok, mint a Forgószél elközelget: mikor eljõ ti Reátok a Nyomorgatás és a Szorongatás.

Akkor Segítségûl Hívnak engem, de nem hallgatom meg: keresnek engem, de meg nem Találnak.

Azért hogy gyûlölték a bölcseséget, és az Úrnak félelmét nem Választották.

Nem engedtek az én Tanácsomnak; megvetették minden én feddésemet.

Esznek azért az õ útjoknak gyümölcsébõl, és az õ Tanácsokból megelégednek.

Mert az együgyûeknek Pártossága megöli õket, és a balgatagoknak szerencséje elveszti õket.

A ki pedig hallgat engem, lakozik Bátorságosan, és csendes lesz a gonosznak félelmétõl.