Bölcs Salamonnak példabeszédei
1. rész
Bölcseség és erkölcsnek Tanulására, értelmes beszédek megértésére;
Okos Fenyítéknek, Igazságnak és ítéletnek és becsületességnek megnyerésére;
Együgyûeknek eszesség, gyermeknek Tudomány és Meggondolás Adására.
Hallja a bölcs és Öregbítse az õ Tanulságát, és az értelmes szerezzen érett Tanácsokat.
Példabeszédnek és Példázatnak, bölcsek beszédeinek és Találós meséinek megértésére.
Az Úrnak félelme feje a bölcseségnek; a bölcseséget és erkölcsi Tanítást a bolondok Megútálják.
Hallgasd, fiam, a te Atyádnak erkölcsi Tanítását, és a te Anyádnak Oktatását el ne hagyd.
Mert kedves ékesség lesz a te fejednek, és Aranyláncz a te nyakadra.
Fiam, ha a bûnösök el akarnak Csábítani téged: ne fogadd beszédöket.
Ha azt Mondják: jere mi velünk, leselkedjünk vér Után, rejtezzünk el az ártatlan ellen ok nélkül;
Nyeljük el azokat, mint a Sír elevenen, és egészen, mint a kik mélységbe Szállottak;
Minden Drága Marhát nyerünk, megtöltjük a mi Házainkat Zsákmánynyal;
Sorsodat vesd közénk; egy erszényünk legyen Mindnyájunknak:
Fiam, ne Járj egy úton ezekkel, Tartóztasd meg Lábaidat ösvényüktõl,
Mert Lábaik a gonoszra futnak, és sietnek a vérnek Ontására.
Mert Hiába vetik ki a Hálót minden Szárnyas állat szemei elõtt:
Ezek mégis vérök árán is ólálkodnak, lelkök árán is leselkednek:
Ilyen az útja minden kapzsi embernek: Gazdájának életét veszi el.
A bölcseség künn szerül-szerte Kiált; az Utczákon zengedezteti az õ Szavát.
Lármás utczafõkön Kiált a kapus bemenetelin, a Városban Szólja az õ beszédit.
Míglen szeretitek, oh ti együgyûek az együgyûséget, és gyönyörködnek a Csúfolók Csúfolásban, és gyûlölik a balgatagok a Tudományt!?
Térjetek az én Dorgálásomhoz; ímé közlöm veletek az én lelkemet, tudtotokra adom az én beszédimet néktek.
Mivelhogy Hívtalak titeket, és vonakodtatok, kiterjesztém az én kezemet, és senki eszébe nem vette;
És Elhagytátok minden én Tanácsomat, és az én feddésemmel nem gondoltatok:
Én is a ti Nyomorúságtokon nevetek, Megcsúfollak, mikor eljõ az, a mitõl féltek.
Mikor eljõ, mint a vihar, az, a mitõl féltek, és a ti Nyomorúságtok, mint a Forgószél elközelget: mikor eljõ ti Reátok a Nyomorgatás és a Szorongatás.
Akkor Segítségûl Hívnak engem, de nem hallgatom meg: keresnek engem, de meg nem Találnak.
Azért hogy gyûlölték a bölcseséget, és az Úrnak félelmét nem Választották.
Nem engedtek az én Tanácsomnak; megvetették minden én feddésemet.
Esznek azért az õ útjoknak gyümölcsébõl, és az õ Tanácsokból megelégednek.
Mert az együgyûeknek Pártossága megöli õket, és a balgatagoknak szerencséje elveszti õket.
A ki pedig hallgat engem, lakozik Bátorságosan, és csendes lesz a gonosznak félelmétõl.