Bölcs Salamonnak példabeszédei
Példabeszédek, 12. rész
A ki szereti a Dorgálást, szereti a Tudományt; a ki pedig gyûlöli a Fenyítéket, oktalan az.
A Jó ember Jóakaratot nyer az Úrtól; de a gonosz embert Kárhoztatja õ.
Nem erõsül meg ember az istentelenséggel; az igazaknak pedig gyökerök ki nem mozdul.
A derék asszony Koronája az õ férjének; de mint az õ csontjaiban Való Rothadás, olyan a Megszégyenítõ.
Az igazaknak gondolatjaik igazak; az istentelenek Tanácsa Csalás.
Az istenteleneknek beszédei leselkednek a vér Után; az igazaknak pedig Szája Megszabadítja azokat.
Leomlanak az istentelenek, és oda lesznek; az igazak Háza pedig Megáll.
Az õ értelme szerint dicsértetik a Férfiú; de az elfordult elméjû útálatos lesz.
Jobb, a kit kevésre tartanak, és Szolgája van, mint a ki Magát felmagasztalja, és szûk kenyerû.
Az igaz az õ Barmának érzését is ismeri, az istentelenek Szíve pedig kegyetlen.
A ki Míveli az õ földét, megelégedik eledellel; a ki pedig követ Hiábavalókat, bolond az.
Kivánja az istentelen a gonoszok Prédáját; de az igaznak gyökere ád gyümölcsöt.
( Az ajkaknak vétkében gonosz tõr van, de kimenekedik a Nyomorúságból az igaz.
Az õ Szájának gyümölcsébõl elégedik meg a férfi Jóval; és az õ cselekedetének fizetését veszi az ember Önmagának.